Alberték is megérdemelték volna...

Nyíregyháza - Telek András szereti a teqballt, a Ferencváros pedig továbbra is a szíve csücske.

Krizán Sándor, az MLSZ Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei igazgatója nemes egyszerűséggel nem is a huszonegyedik, egyenesen a huszonkettedik század vívmányának titulálta – a teqballt. Eme felütéssel kezdődött a nyíregyházi Városi Stadion teniszcsarnokában meghirdetett nyilvános sportági bemutató, amelynek délelőtti nyitányán aktív futballisták „vetették rá” magukat a lehetőségre – a játék helyszíni kipróbálására. Mégpedig a két magyar feltaláló, Borsányi Gábor és Huszár Viktor vigyázó szemeitől kísérve.

Telek András ugyan nem szállt be, holott ha valaki, ő tudja mi a csízió! A Ferencváros korábbi 24-szeres válogatott védője, a mindmáig fitt „Manci” a teqball elkötelezett híveként volt jelen az eseményen.

– A két feltaláló megkért, hogy lenne-e kedvem népszerűsíteni a sportágat: kipróbáltam, megtetszett, így kerültem vele közeli kapcsolatba – taglalta az „ismerkedés” körülményeit Telek András. – Nagyon jó, élvezhető játék, két-három hét gyakorlással komoly fejlődést lehet elérni, arról nem beszélve, különösen a magas labdák levételéhez komoly segítséget nyújt a futballistáknak.

Hogy ki ragasztotta rá a Manci nevet? No, ezt ma már jótékony homály fedi.

– Tíz évesen kaptam ezt a becenevet, hogy miért és milyen indokkal, arról fogalmam sincs, elfejtettem.

Telek András hosszú ideig kirobbanthatatlan tagja volt a Fradinak. Nyolc szezont húzott le a zöld-fehéreknél, több, mint kétszáz élvonalbeli meccsen szolgálta őket. Naná, hogy a klub minden rezdülését figyelemmel kíséri. Miként a legutóbbi, Debrecen elleni (1–1) hazai összecsapást sem hagyta ki, legfeljebb azt sajnálhatja, hogy nem léphet rendszeresen pályára a vadonatúj stadionban.

– Jobban örültem volna, ha nyer a Fradi, amely továbbra is maximálisan a szívem csücske. Persze, jó lenne játszani ebben a csodaszép, fantasztikus akusztikájú létesítményben, de ez nálam nagyobb futballistáknak sem adatott meg. Albert Flóri bácsiék sokkal jobban megérdemelték volna, kár, hogy a régi klasszisok közül sokan nem élhették meg ezt a pillanatot.

Örök betegsége a magyar futballnak, a közegnek, hogy mindig a régi, szép időket sírja vissza. Anno a ma negyvennégy esztendős Telek András is szembesült azzal, hogy miközben őt és társait szidták, folyamatosan az egykori klasszisokat emlegette mindenki. A sportág színvonala pedig nemhogy emelkedett volna, egyre mélyebbre süllyed...

– Örömteli, hogy a magyar labdarúgás infrastruktúrája ilyen rohamos tempóban fejlődött az elmúlt években, csak attól tartok, ez önmagában még kevés – reagált a felvetésre Telek András. – Kis ország vagyunk, nincs lehetőség világsztárok szerződtetésére, a saját tehetségeinket kell jobban felkészíteni a feladatokra. A mi időnkben annyival könnyebb volt, hogy csupán három légiós szerepelhetett a külföldi csapatokban, emiatt nem jelentkezett akkora különbség, mint manapság. Az is gond, hogy nincs, vagy nagyon kevés az igazi példakép. A vízilabdázó gyerekek Benedekek, Kásások akarnak lenni, a Fradiban focizók számára Gera Zoli a minta, de sokkal több nevet nem tudnék említeni.

KM-KT

Mi is az a teqball?

A legegyszerűbben, vagyis hétköznapi nyelven nevezve: lábtenisz pingpongasztalon. Szakszerűbb megfogalmazás szerint egy a futballal alapját képező új sporteszköz, egyben olyan „műfaj”, amely a profi labdarúgók, no meg az amatőrök számára tökéletesen alkalmas a technikai tudásuk, a koncentrációs készségük és az állóképességük fejlesztésére. Kültéri és benti változata is létezik, ketten, illetve négyen lehet játszani.