„Haragszik mester? Á, dehogy, azért állsz ott!”

Tiszakóród - Juhász Sándor a Tiszakóród kapusaként babrált ki a Csengerrel, amelyben futsalcsapatársai szereplnek.

Juhász Sándor érdekes szituációba csöppent. A Tiszakóród megyei másodosztályú futballcsapatának kapusa a bajnoki nyitányon azokkal a csengeri játékosokkal nézett far­kas­szemet, akiknek többségével vállvetve küzd – a szatmári város NB II.-es futsal együttesében. Arról nem beszélve, hogy a vendégek edzője, Szi­lágyi Sándor a kispályás verzióban ugyancsak a huszonnégy éves hálóőr „főnöke”.

„Mindent belém rúgtak”

Nos, „Sanka” fittyet hányt minderre. Persze, ő csak a dolgát tette, amikor kibabrált a Kelet-Magyarország csoportban bajnokesélyesnek titulált csengeriekkel. Ma­gyarán kivédte a szemüket (bár mint kiderült, ő ezt túlzásnak tartja… ), nem véletlen, hogy a hazaiak győzelemmel felérő eredménynek titulálták az 1–1-es döntetlent.

– Nem tudom, mit értettek azon, hogy évszázad védését mutattam be a meccsen, inkább azt mondanám, minden labdát belém rúgtak a csengeriek – hárította el a dicshimnuszt, egyben elhallgatva érdemeit, Juhász Sándor, a tiszakóródiak cerberusa. Aki a jelek szerint rendre jókor volt jó helyen, ami természetesen semmit nem von le érdemeiből. – Talán arra gondolt edzőm, Gyulai Zsolt a nyilatkozatában, mikor Pálfi István öt méterről, izomból lőtt, nekem pedig más választásom nem lévén, egyszerűen belevetődtem a lövésbe, a labda pedig elkadt bennem. Ennyi történt…

Persze, ment a zrika a találkozó közben, elvégre haverok közt ez már csak így szokás – a pályán is.

Előre aláírta volna

– Abból a szempontból tényleg furcsa volt az egész, hogy az ellenfél csapatából szinte mindenki a barátom – merengett Juhász Sándor. – Ment a duma, de ügyeltünk egymásra, nehogy bárki megsérüljön. A lefújás után többen gratuláltak, Szilágyi Sándor is. Kérdeztem tőle: „Remélem, nem haragszik, mester!” Annyit mondott: „Á, dehogy, azért állsz ott!” Hát, ami azt illeti, számunkra országos bravúr a pontszerzés, előre aláírtam volna a döntetlent. Nem akarok cseppet sem nagyképűnek tűnni, de így, hogy vezettünk, most egy kis hi­ányérzetem van. Na mindegy, ez legyen az egyetlen bajunk.

KM-KT