Jó játékosok, jó emberek

Szabolcs-Szatmár-Bereg - Siti Ferenc szerint egy félidőt tolt el a megyei válogatott a tornán, de azt nagyon.

Bár a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből verbuvált futballcsapat szakmai stábjából nyilvánosan senki nem hivatkozott arra, hogy acélosabb játékoskeret is bevethető lett volna az amatőr válogatottak hajdúsági tornáján, senkit meg nem bántva – ez aligha lehet vita kérdése. Ugyanakkor kalapemelés dukál azoknak a labdarúgóknak, akik a hét végét feláldozták annak érdekében, hogy minél sikeresebben szerepeljen az együttes az Észak-Keleti selejtezőcsoportban. Főként, hogy az elődök jónéhány alkalommal az ország legjobbjának bizonyultak. Mindazonáltal azt illik közbeszúrni, noha előszeretettel emlegetjük, hogy a SZSZB bajnokság az egyik legacélosabb a honi szinten, korábban is akadt példa arra, hogy a szűk régiót képviselő legénység leragadt az első körnél.

Így közel sem tragédia, hogy a „mieink” ezúttal a második helyen végeztek (a mérleg két győzelem, egy-egy döntetlen ls vereség), vagyis lemaradtak a pécsi fináléról, ahol a – szombat-vasárnapi esemény győztese – Borsod-Abaúj-Zemplén megye próbálhat szerencsét. Az már külön pech, hogy amíg két vagy éppen négy évvel ezelőtt a régiós selejtező második helye is országos döntőt ért, addig idén már csak a négy csoportgyőztes mérheti össze tudását a végjátékban.

– Van hiányérzetem, igazából egy félidőt toltunk el, de azt nagyon, mégpedig a Borsod elleni meccsen – ecsetelte az eseményeket Siti Ferenc, a megyei válogatott edzője. — Ugyanakkor az összkép és a realitások azt mondatják velem, igazságosnak nevezhető a végső sorrend. Nyilván a torna előtt voltak álmaink, ebből a szempontból akár kudarcnak is lehetne tekinteni a második helyet, de a történtek tudatában büszkék lehetünk az elért eredményre. Ami legalább ennyire fontos, nem csak jó játékosokat, jó embereket ismertem meg, akik nagy értékei a megyei labdarúgásnak! A szakmai stáb időt és energiát nem kímélve dolgozott azon, hogy minél hamarabb összekovácsolódjunk és tisztességesen helytálljunk, köszönet érte. Véleményem szerint a borsodi csapat mellett az döntött, hogy gyakorlatilag két egyesületre épült, az összeszokottság ezúttal is döntőnek bizonyult. Hozzáteszem, ezt a játékosok nevében is mondhatom, megtiszteltetés volt mindannyiunk számára, hogy az igazgatóság kitüntettett a bizalmával minket.

KM-KT