A hála jele

A szabályos életutakat a legritkább esetben szegélyezik zseniális alkotások, a példák felsorolásához pedig nem is kell messzire mennünk, csupán a Sóstó szerelmeséig, Krúdy Gyuláig.

A podolini piarista iskola szigora volt talán az utolsó kényszerítő erő az életében, mert ami utána következett, az a hedonista görög istenségek vágyait is felülmúlta. Imádta a nőket – párbajozott is értük –, délelőttönként gőzfürdőbe, esténként pedig kártyázni járt.

Dolgozni csak több liter bor után, hajnali kettőkor kezdett – innen ered műveinek misztikuma? Vagy Radics nagymamától, akivel sok időt töltött, és akitől először hallott álmokról és babonákról? Sejtelmes írói világa utánozhatatlan: nekünk adta Szindbádot, Rezeda Kázmért, s boldog minden olvasó, aki felül mellé A vörös postakocsira.

Azt írta, a Nyírség Magyarország legszebb tája. Úgy szerette ezt a vidéket, ahogy csak kevesen: büszke volt rá, féltette, és hitt benne, hogy eljön az idő, amikor nem lesz különbség vidék és főváros között. Tehetségét sem az ital, sem a kártya nem győzte le, és most tehet egy újabb lépést a halhatatlanság felé.

Annyi mindent kaptunk tőle, s most mindezt végre meghálálhatjuk: nem kell hozzá más, csak egy kattintás.