Bánfi Zsolt: Egyedül nem megy!

A megyei első osztályú

egylet öt idei „dugója”

közül (rajta kívül

Szatmári köszönt

még be a legutóbbi bajnokin...)

tehát négyet ő vállalt,

megjegyzendő: a teljes őszi szezonban

pontosan ennyi találatig jutott. Vagyis, neki

immár nyolc, miközben a

Vránszki Péter

gardírozta gárda a tabella

tetejére rakétázott,

jóllehet tiszta sor: a java még most

következik...

– A télen történt

változások után kellemes

csalódás az eddigi szereplés:

mondhatom, mindkét meccsen jól

játszottunk, főként pedig

nyertünk – elmélkedett a huszonkilenc

éves csatár. – Hál istennek

így alakult, remélem a folytatás

hasonlóan sikeres lesz. Az, hogy személy

szerint ilyen eredményes voltam

természetesen örömmel tölt el,

mindez felülmúlta

várakozásomat. Ugyanakkor,

őszintén mondom, nem számolgatok,

különösebben nem érdekel

hány gólnál tartok, nekem

tényleg a győzelem, a csapat

előremenetele a fontos. Egyébként is

nem csak az én érdemem, hogy így

állunk, evidens, egyedül semmire nem

jutnék: a védők

például legalább annyit

hozzátesznek, mint azok, akik a

támadásokból veszik ki

részüket. Hiába rúgok

én két gólt, vagy

bárki más, ha hátul kapunk

hármat, semmit nem ér az egész.

Ehhez csak annyit: a nyírteleki

védelem a két fellépésen

hibátlanul látta el feladatát,

egyszer sem kapitulált.

alkalomBánfi Zsolt

számára különleges

alkalmat jelentett a

nyitóforduló, amikor az

Újfehértó–Nyírtelek

összecsapást tudták le

–

Hajdúhadházon. A

játékos ugyanis

téglási

kötödésű, amely

település

kőhajításnyira fekszik

Hadháztól. A

gyakorlatilag hazai környezetben

pályára lépő

csatár nem okozott

csalódást a meccsre

kilátogató, szép

számú ismerősnek –

szállította a szokásos

két gólt.

- Koncz Tibor -