szon-sportoldal

2009.06.23. 09:01

Gólkirályok – ezúttal társbérletben

<p>Tavaly k&#252;l&#246;n-k&#252;l&#246;n, most egy&#252;tt<br /> voltak bajnoks&#225;guk, azaz a labdar&#250;g&#243;<br /> NB III. Tisza-csoport legeredm&#233;nyesebb<br /> j&#225;t&#233;kosai: a kemecsei &#193;d&#225;mszki<br /> R&#243;bert &#233;s a<br /> kisv&#225;rdai-tiszakany&#225;ri Bal&#225;zsi<br /> P&#233;ter.</p>

A két dudás ezúttal jól

megfért egy csárdában. Az

utóbbi évek alapján a kemecsei

Ádámszki

Róbertnek és az ősszel

még kisvárdai, tavasszal

már tiszakanyári

labdarúgónak, Balázsi

Péternek is járt az

örökös gólkirályi

cím – külön-külön

számtalanul megszerezték már az

adott bajnokság legeredményesebb

támadójának járó

elismerést.

Igenám, csakhogy ezúttal egy

bajnokságban, az NB III.

Tisza-csoportjában szerepeltek, így

nem lehetnek mindketten gólkirályok

– gondoltuk naívan, a bajnokság

előtt. Pedig azok lettek. Mindketten húsz

gólt szerezve társbérletben

hódították el a

gólkirályi címet.

Ádámszki Róbert

esetében valóban az „x plusz

egyedik” egyéni

elsőségről van szó: 2002

és 2005 között zsinórban

négyszer hódította el az akkor

harmadosztálynak számító NB

II. gólkirályi címét,

kétszer mátészalkai,

kétszer pedig

baktalórántházi színekben.

Aztán az NB III-ba visszalépve,

2006-ban 28 gól sem volt elég az

elsőséghez, mert a tuzséri

Bagin Sándor megelőzte a

rakamazi frontembert. Az újabb baktai év

után 2008-ban már kemecsei

színekben, a megyei I. osztályban

ért a csúcsra

„Ádó” (bajnoki cím

plusz 27 találattal gólkirályi

cím), mígnem az idén a tőle

„vékonynak”

számító húsz gól is

elég volt az üdvösséghez. Igaz,

„csak” társbérletben.

– Mindig örül az ember az

elsőségnek, így természetesen

büszke vagyok rá, hogy az én

nevemmel is kezdődik a Tisza-csoport

góllövőlistája – mondta a

38. évében járó,

ámde örökifjú

támadó. – Mégis akad egy kis

hiányérzetem, hiszen ősszel a

Tuzsér, tavasszal a

Nyíregyháza ellen

állítottak ki, mindkétszer

már az első félidőben,

és mivel egy-egy meccses eltiltásokat

kaptam, összesen szinte négy meccset voltam

kénytelen kihagyni ezek miatt. A magam

teljesítményével sosem vagyok

elégedett, a csapat szereplése is

csalóka egy kicsit, hiszen az

elvárásokat túlteljesítve,

újoncként befutottunk ugyan a negyedik

helyre, de rengeteg döntetlent játszottunk.

Ha tucatnyi ikszre végződött

meccsünk egyik felét megnyerjük, a

másikat elveszítjük, akkor is

beljebb vagyunk hat ponttal, ami dobogót

érhetett volna. Remek a

közösség Kemecsén, ez

is kellett a jó szerepléshez, a csapat

magja a jövőben is együtt marad.

Köszönet a társaknak a sok remek

passzért, és hadd ragadjam meg az

alkalmat, hogy gratuláljak egykori mesteremnek,

Veigli Gézának, aki a

bajnoki címig vezette a megyei II.

osztályban korábbi csapatomat a Rakamazt!

Balázsi Péter

éppen kilenc esztendővel fiatalabb, mint

Ádámszki, így

éppen annyival később jelent meg a

neve a gólvágók között.

Tavaly, a Várda SE

játékosaként 24 találat

szükségeltetett számára a

Tisza-csoport gólkirályi

címéhez (így kvázi

megvédte elsőségét),

előtte újfehértói

futballistaként 25 gólig jutott a megyei

I. osztályban, ahol egy találattal

szorult a tiszavasvári Fazekas Viktor

mögé. A 2005/2006-os sorozatban az NB III.

és a megyei I. osztály

legeredményesebb gólvágói

között is feltűnt a neve: télig

szakolyi színekben tizenegyig jutott a

harmadosztályban, tavasztól

újfehértóiként

vágott tizennégyet a megye egyben, ami

ugye éppen 25 találat. Magyarán

Balázsi is az elmúlt évek

számára legszerényebb

termésével ért újra a

csúcsra.

– Tavasszal Tiszakanyáron nem

sikerült megismételnem az őszi

tizenkét kisvárdai gólomat, de

ettől fontosabb, hogy a csapat elrugaszkodott a

kieső helyről, és végül a

nyolcadik lett – így

Balázsi Péter. –

Kanyáron eleinte sérüléssel

bajlódtam, később az

összeszokottság hiánya

érződött a játékunkon,

aztán gyengébb formám miatt a

kispadon találtam magam. A

góllövőlista állása

mindig csak a bajnoki hajrában foglalkoztat,

amikor láttam, hogy a vége előtt

négy fordulóval öt gól a

hátrányom, már letettem az

elsőségről. Az utolsó

két meccsen, a Tiszalök és a

Sényő ellen sikerült behoznom a

hátrányt, sőt, még maradt is

bennem gól és a társak

kiszolgálására is ügyeltem.

Egyikük sem felejtette el megemlíteni:

vetélytársuk is megérdemelte az

elsőséget, és cseppet sem

bánják, hogy kéz a kézben

szakították át a

célszalagot. Ettől igazi

(gól)királyok!

- Bodnár Tibor -

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!