Csámpiért még mindig megőrülnek

Szendrei József és a magyar futball: ,,Megvagyunk egymás nélkül”...Csámpi, vagyis Szendrei József arcáról nem lehet letörölni a mosolyt. Kiegyensúlyozott, sármos pali, akiért a mai napig odavannak spanyolhonban. December derekán járt legutóbb Cadizban, ahol húsz év múltán is megőrültek érte a népek.

Naná, elvégre Pepe (persze ott is ráaggattak egy becenevet) anno több tizenegyes hárításával tartotta bent az élvonalban osztályozóra ítélt csapatát. Ama nevezetes idényben a Cadiz kapusaként megcselekedte, ami manapság világszenzációval lenne egyenértékű: együttese 4-0-ra kalapálta el a Barcelonát! Noha alig egy esztendőt védett Nyíregyházán, a Szpari drukkerek is imába foglalták nevét. Bár nem akkor, amikor az átigazolás mellett döntött, majd megszöktették Újpestre... Az idő mindent megszépít, ma már senki nem hánytorgatja fel a régi mesét. Ő pedig azóta is rendszeresen visszatér: vasárnap az eseményt szponzoráló cég magyarországi képviselőjeként az 5. Joma Kupa teremlabdarúgó torna döntőjén parolázott a szembejövőkkel, no meg mindenkihez volt egy kedves szava.

Letagadhatna jó pár évet

Áradt belőle a derű, továbbá nyugodtan letagadhatna jó pár évet.

– Szívesen térek vissza Nyíregyházára, itt mindig jól érzem magam, nem utolsósorban barátokkal találkozhatok - taglalta az immár ötvennyolc esztendős Szendrei József. - Amennyire ez mostanság lehet, próbálok  streszmentesen  élni. Sokat mozgok, ha csak tehetem teniszezek, és kiadós sétákat iktatok be. Szerencsére a munkám olyan, hogy bizonyos fajta függetlenséget élvezek: kis cég a miénk, de ahhoz elégséges, hogy távol tudjak maradni az élet sűrűjétől. 

Csámpi tízszeres válogatott, szerepelt a mexikói világbajnokságon, az Újpesttel háromszor hódította el a Magyar Népköztársasági Kupát, öt szezont húzott le légiósként Spanyolországban, tapasztalatoknak tehát nincs híján. Mégsem jut számára feladat a magyar futballban...

- Szoktam volt mondani: megvagyunk egymás nélkül. A futball természetesen hiányzik, ami viszont körülveszi az országban a sportágat, az egyáltalán nem. Nem keresem a kapcsolatot, sehová sem ajánlkozom. Eddig sem tettem, megváltozni pedig már biztos nem fogok. Véleményem azért van, ha kérdeznek, válaszolok. Persze, akad így is elég hozzáértő... Irigylem is őket, mert évek óta látják a biztató jeleket, ráadásul szakmabelinek tartják magukat, csak éppen sehogyan sem akar összeállni a kép. 

A közeg sem segíti a fejlődést

Noha, mint annyian mások, Szendrei József is feltámadást, nívósabb játékot remél, a változtatás igényéről - finoman szólva - sincs meggyőződve.

- A legnagyobb baj, hogy nem fogják meglépni azt, ami elodázhatatlan, mert ez sokak érdekét sértené. Tisztelet a kivételnek, húsz-harminc éve ugyanazok a figurák dolgoznak a magyar labdarúgásban, és szinte semmit nem produkáltak. Kirúgják őket az egyik klubtól, két múlva átülnek egy másik NB I-es csapat kispadjára. Tőlük várjuk az eredményt, a felemelkedést? A közeg sem segíti a fejlődést, és nem elsősorban a játékosokra gondolok...

- Koncz Tibor -