Zseton, csütörtöki csapat: ez Futbólia

Nyíregyháza - Bedobtak egy témát Csank Jánosnak, aki ennek kapcsán a magyar futballt érintő több égető kérdést feszegetett.

Csak annyit kellett tőle kérdezni, hogy mi a véleménye a fiatalszabályról, és Csank Jánosból ömlött a szó. A Zalaegerszeg NB II-es csapatának edzője, korábbi szövetségi kapitány a szombati kisvárdai meccset (1–2) követő sajtótájékoztatón sok érdekes témát érintett.

Az alaptéma: a fiatalok

„Szerencsére nekem még nem szóltak, hogy kötelező játszatnom a fiatalokat. Pont most kaptam meg a fejemre, miért nyilatkozom úgy, hogy inkább az öregeket favorizálom. Nálam nincs öreg, csak jó meg rossz futballista, ám ha a tulajdonos szól, tuti berakom a fiatalt is. Amúgy a csapatban így is szerephez jut két ilyen korú futballista, Babati Benjamin és Bedi Bence, de nem azért, mert beleesnek az érintett korosztályba, hanem mert jók. És jövőre, amikor ez a két fickó elvileg kiöregszik, akkor is fognak játszani, mert a tudásuk alapján ott vannak. Mindent elkövetek, hogy pályára lépjenek, de nem azért, mert ez a szabály, hanem mert edző vagyok, és én is törekszem arra, hogy játszhassanak a fiatalok. Az viszont egyfajta diszkrimináció, hogy valakinek életkorhoz kötik a szereplését. És ez nekik sem jó, mert azt érezhetik, csak azért kerülnek csapatba, mert kötelező, holott lehet, a tudásuk is feljogosítja erre őket. De nem baj, mert azt szoktam mondani, ha a hülyeséget mindenki egységesen csinálja, abból még kisülhet valami jó. Csak széthúzás ne legyen!”

A következetességről

„Ezt a fiatalosdit eljátszották két éve is, amikor az 1992-es korosztály volt az érintett. Aztán egy év múlva nem volt ilyen korlátozás, ennélfogva a kilencvenhármas-kilencvennégyes gyerekekkel úgy kitoltak, ahogy kell, mert kisöpörték őket az NB II-ből. Holott rátették az életüket, hogy futballisták legyenek, aztán irány az NB III! Marco Rossi, a Honvéd edzője le is nyilatkozta, hogy Olaszországban a harmadik vagy a negyedik vonalban vezették be ezt a szabályt, és nem jött be, mert a fiatalok elkedvetlenedtek, amikor lepasszolták őket. Nálunk viszont pont az NB III-ban vagy a megyében lenne szükség erre, már csak azért is, hogy ne a negyven­éves játsszon, és ott adjanak pénzt, ahol kevesebb a zseton, és ahová nagyon kéne az az egy-két-ötmillió. És ekkor mi bátran odaadnánk a játékosokat, de tényleg csak oda, ahol tudjuk, hogy milyen az edző és van-e normális edzés. Értem a törekvést és tisztelem az MLSZ-t, hogy ennyi pénzt beleölnek ebbe, de az irányelveknél azért meg kellett volna kérdezni mondjuk Garami Józsefet.”

A néhai edzőbizottságról

„Engem azért ne kérdezzenek, mert hiába voltam korábban is benne az edzőbizottságban, igazából nem adtak a véleményünkre. Feldobtunk egy témát, amit rendre lesöpörtek az asztalról. Mondtam, köszönöm, én inkább megyek edzést tartani Vácra. Most az van, hogy ti csináltátok harminc évig, kutyák voltatok, majd jövünk mi. Mi nem csináltuk! Ott voltunk, de nem tudtuk csinálni, mert olyan döntés sosem volt, hogy a szakma javaslata száz százalékig keresztülment volna. Húszig, harmincig igen, de az nem a teljes folyamat. Pedig mindig azt mondtuk, szükség van az olyan NB III-as és megyei bázisokra, ahol rendezettek a körülmények, és szívesen adják a magasabb osztályú csapatok is kölcsön a fiataljaikat.”

Az improvizációról

„Meglehet, azért nem lettem még többszörös bajnokcsapat edzője, mert volt egy hely, ahol azt mondta a tulajdonos, adjam le csütörtökön a hétvégi kezdőcsapat összeállítását. Ellentmondtam, mert lehet, hogy valóban tudom már csütörtökön a kezdőt, de mi van, ha pénteken esik az eső, és meg akarom cserélni mondjuk a két szélsőt, de nem lehet, mert már előző nap leadtam a papírt. Arról nem beszélve, a meccsig van két edzés, megsérülhet valaki, jöhet egy infó az ellenfélről, amire reagálni kell. Azért egy kis improvizációra mindig szükség van, előfordul, hogy edzésen is eltérek attól, amit előre leírtam.”

A kiszúrt bundáról

„Ez is hasonló sztori. A Békéscsabával Debrecenbe mentünk játszani, a tét a bennmaradás volt. Hajdúszoboszlón éjszakáztunk, a reggeli séta közben kiszúrtam, hogy valami nem stimmel, az egyik játékos idemegy, dumál, továbbmegy, dumál; mondom a pályaedzőmnek, itt valami készül. A taktikai értekezlet előtt húsz perccel még nem tudtam, hogyan állunk fel, ki az, akiben megbízhatok, és berakhatom a csapatba, ki az, aki élesben játszik ugyan, de a másik oldalról is felveszi a zsetont… Mindenkit nem üthettem ki, a végén kiálltunk valahogy. A lényeg: nyertünk a Nagyerdőn, és bennmaradtunk, ők meg kiestek.”

Az elvekről

„Imádunk utánozni másokat, akár a bajnokság lebonyolítása tekintetében is. Az argentinokat érdekli, hogy náluk egyedi a rendszer? Egy frászt! A Barcelonát sem, hogy éppen a hosszú indítások jöttek divatba, náluk a rövidpasszos játék a filozófia, a többi nem érdekes. Mi meg csak csapongunk állandóan, innen is elcsípünk valamit, meg onnan is. Bevallom férfiasan, valahol nagyon szeretnék úgy dolgozni, hogy csapatot kell építeni, nem remegni a kiesés miatt vagy a feljutásért. Ilyen értelemben a legjobb dolgom Vácon volt, ahol olyan fiatalokat edzettem, mint Fodor Imre, Romanek János vagy Aranyos Imre. És hol volt még akkor akadémia? Értük mentem, és összeszedtem őket a saját kocsimmal.”

Sorsdöntő-e a pótselejtező?

„Ugyan már! Mi a sorsdöntő? A rendszerváltás, a migránskérdés, meg az egészség. Persze, győzni akarunk, de csak annak a két-három embernek sorsdöntő, akiről eldől, hogy folytathatja-e a munkáját vagy sem. Jó lenne, ha kijutnánk, de akkor is kell enni, ha esetleg nem sikerül. A norvégok úgy kezelik, mint sorsdöntő meccseket? A fenét! Svédországban Ibrahimovic ugyanolyan ember és sztár maradt akkor, amikor nem jutottak ki a vb-re, mint előtte. Nálunk mi van ilyenkor? Kutyák vagytok, takarodjatok, és lefricskáznak az asztalról egy egész sportágat. De ezen ne csodálkozzunk, hiszen Futbólia vagyunk!”

A jelenlegi kapitányról

„Panaszkodik Bernd Storck – akiről egyébként az érkezése után megmondtam, hogy kapitány lesz – az U20-as vb-n, hogy a szerbek azért nyertek, mert klubszinten is lehetőséghez jutnak a játékosai. Erre itthon hagyja a Balogh Norbertet! Aki látja a meccseket Magyarországon, ki hagyta volna itthon őt? Vagy a mostani kerethirdetés. Kleinheisler László? Márciustól nem játszik, NB III-ban sem, Tőzsér, aki azért olykor pályán van az angol másodosztályban, meg kimarad. Na, mindegy! Tudnék még mondani mást is, csak nem akarom, hogy a következő vadászaton rám lőjenek!”

Érdemes rá odafigyelni

A 69 éves Csank János szavaira annak tudatában érdemes odafigyelni, hogy 1983 óta folyamatosan felnőttcsapatoknál tevékenykedik, kétszeres bajnok az NB I-ben, és 1996–97-ben a válogatott szövetségi kapitányaként is dolgozott.