Példaképként ápolja az utód emlékét

Vásárosnamény - Gyerekkori autóbalesetéből nehezen felépülve lett világbajnok kenuslegenda Wichmann Tamás.

Vásárosnamény is csatlakozik az országos kajak-kenu pontokhoz, amelyek vízi turisztikai megállóhelyek, illetve bekapcsolódnak a sportág vérkeringésébe. Ezzel párhuzamosan a kétszeres olimpiai bajnokra, a 2008-as játékok előtt tragikusan elhunyt Kolonics Györgyre emlékező kiállítás is nyílt a beregi város művelődési központjában, ahol megjelent Wichmann Tamás is. A korábbi klasszis sportoló aktív résztvevője volt az avatóünnepségnek, hiszen gitározott és énekelt is, látszott, hogy érzelmileg kötődik Kolonics Györgyhöz, aki eredményei alapján a méltó utódja, követője volt.

Elszorult a torka

– Elárulok egy titkot – kezdte sejtelmesen Wichmann Tamás. – Egyszer közösen abban a budafoki iskolában voltunk élménybeszámolón, ahová Kolonics György járt, és amely azóta már az ő nevét viseli. És amikor feltették neki a kérdést, hogy ki volt a példaképe, akkor azt válaszolta, hogy Wichmann Tamás. Azt hittem, csak udvariaskodik, de azért elszorult a torkom, aztán pedig a szüleitől megtudtam, hogy tényleg engem tekintett a példaképének. Az egyik újság címoldalán megjelent fotóm be volt ragasztva a füzetébe, és az volt ráírva, hogy „sikeresebb leszek, mint Tamás”. Ez sikerült is neki. Nos, ezért is ápolom Kolonics György emlékét, és ezt úgy tesszük, hogy mindenki számára értéket képvisel. Ez nagy öröm számomra. Az ő felkészültsége, a hozzáállása, az elszántsága, az őszintesége és sikerorientáltsága minden gyerek számára példaértékű lehet. Úgyhogy most már ő az egyértelmű példakép.

Eltűnnek a különbségek

Az emlékkiállítás másik célja az, hogy a beregi gyerekeket minél közelebb hozzák a kajak-kenuhoz. Vajon a kenu szakág kilencszeres világbajnoka milyen útravalóval engedné közel a sportághoz a fiatalokat?

– Azért javaslom a kenuzást minden fiatal srácnak, és immár kislánynak is, mert együtt tudnak valamilyen közös útra lépni – felelte a korábbi klasszis sportoló. – Elfelejtődik és kiegyenlítődik, hogy ki a magas és alacsony, ki a kövér és sovány, de van egy közös cél, ahová meg akarunk érkezni. Aztán, ha kikötöttünk, tábortüzet rakunk, énekelünk, előkerülhet a gitár, és együtt eszünk. Ezekből a közös élményekből lehet táplálkozni, aztán természetesen kialakul egy sorrend, amit tisztelni kell. De ehhez nagyon sok munka, lemondás és áldozatos hozzáállás is szükséges. A lényeg azonban, hogy el kell kezdeni, és akkor ezek a gyerekek egymásra is hatással lesznek, a sikerek folytán büszkék is, és komoly értéket fognak tudni képviselni. Higgye el mindenki, érdemes belekezdeni ebbe a sportba!

Igazán büszke a címeire

Wichmann Tamás legendának számít, nem csak a saját sportágában, a teljes honi sportéletben. Úgy is, hogy nincs olimpiai aranyérme. Milyen ezzel a tudattal élni immáron évtizedek óta?

– Ha gyerekkoromban azt mondják, hogy olimpiai ezüst­érmes és világbajnok leszek, akkor legyintettem volna egyet, hogy ez úgysem lehetséges – sóhajtott egy nagyot Wichmann Tamás. – Azt tudni kell, hogy nekem volt egy nagyon csúnya gyerekkori autóbalesetem, amiből nagyon nehezen, de felépültem. Abból kifolyólag mind a mai napig gondjaim vannak a csípőmmel, az ízületeimmel, így volt ez sportolókoromban is, ennek ellenére sikeres pályafutást tudhatok magam mögött. Így alakult, valahol nekem ez volt megírva. Négy olimpián vehettem részt, voltam ­kétszer második, egyszer-egyszer pedig a harmadik és a negyedik helyen végeztem, és amikor nem volt rajtam akkora nyomás, akkor sikeresebbnek bizonyultam. Nem véletlen az a kilenc világbajnoki arany, amire azért igazán büszke is tudok lenni.

KM-BT