szon-sportoldal

2017.01.24. 17:45

Fél évszázada megfelelő felszerelés híján bukósisakban védett a nyíregyházi hokikapus

Nyíregyháza - A KSI játékosai ütőket ajándékoztak a vendéglátóknak, műkorcsolyázók bemutatója színesítette a jégünnepélyt.

Nyíregyháza - A KSI játékosai ütőket ajándékoztak a vendéglátóknak, műkorcsolyázók bemutatója színesítette a jégünnepélyt.

„Szombaton délután 16 órai kezdettel került sor a szabolcsi télisport-hetek megnyitóját jelentő nyíregyházi jégünnepélyre. Hadházi László, a Megyei TS elnöke mondott megnyitót, majd fővárosi műkorcsolyázók léptek a nagyszerűen előkészített jégre… A fővárosi versenyzők bemutatói mellett a nyíregyházi korcsolyázók gyakorlatai közül a 2-es és 3-as iskola tanulói által bemutatott jégfutball emelkedett ki érdekességével.”

Tervszerűségben, lövőerőben…

„Vasárnap délelőtt került sor – a jégünnepség folytatásaként – a Bp. Központi Sportiskola–Nyíregyházi VSC barátságos jégkorongmérkőzésre… A vendégek megérdemelt győzelméhez nem férhetett kétség, hiszen korcsolyázásban, tervszerűségben és lövőerőben is magasan felülmúlták a verség ellenére is lelkesen játszó nyíregyházi együttest.”

Az alábbi tudósításaink napra pontosan fél évszázada, 1967. január 24-én, kedden jelentek meg a Kelet-Magyarországban. A szombati, első Sóstolimpia elnevezéssel bíró jegesnap szervezői aligha gondolták (amennyien igen, le a kalappal!), hogy éppen ötven esztendeje milyen nagyszabású jeges események voltak Nyíregyházán.

Igen, akkor is volt tél, voltak mínuszok, volt jég, így lehetett jégpályát, jégpályákat készíteni.

Korizás után esti korongozás

A jégkorongmérkőzésen a hazaiak kapuját az a Sárosi Endre védte, akit később a Szpari focistájaként ismerhettek a sportbarátok. „KisSáró” (sokan becézték így) szívesen emlékszik vissza az évtizedekkel ezelőtti történésekre.

– Az a meccs képletesen mondva a jéghegy csúcsát jelentette, hiszen kevesen gondolnák, hogy a hatvanas években komoly jégkorong­élet volt Nyíregyházán. Az akkori stadion kézilabda- és kosárlabdapályáján annyian koriztunk, hogy 1964-ben négycsapatos bajnokság is volt. A Spartacus, a Vasutas, a Dózsa (ebben a csapatban védtem) és a Munkás csapatai játszottak egymás ellen, a játékosok zömét hozzám hasonlóan fiatal focisták alkották.

– Nem véletlenül, hiszen az egész kiötlője Lovász Matyi bácsi volt, aki akkor fociedzőként dolgozott, ám a Felvidékről érkezve jártas volt a jégkorongozásban, hiszen magas szinten űzte. Egyébként az ő nevéhez fűződik a röplabda nyíregyházi térhódítása is. Matyi bácsi Szabolcsi Gyurival (őt a kézilabda kedvelői ismerhetik – a szerk.) megszervezte a városi válogatottat.

– Eleinte saját készítésű ütőkkel és felszereléssel játszottunk oda-vissza alapon a debreceniekkel, majd beneveztünk a vidékbajnokságra. Ezeket a meccseket a fővárosban rendezték hétvégenként, volt, amikor még hajnalban is ütöttük a korongot a Kisstadionban.

Nem volt miért szégyenkezniük

– Itthon a stadionban a kézilabdapálya köré az akkori Épszer szabályos palánkot épített, Bakos Béla, Bartha Béla és Aranyosi bácsi kezelték a jeget. Este hétkor véget ért a korizás, utána jöhetett a jégkorongozás… Ennek végeztével lapátokkal letoltuk a felvágott jeget, és lehetett hizlalni a játékteret.

– Az akkori, örökké emlékezetes telek csúcspontját jelentette az ötven évvel ezelőtti meccs. Hatalmas élmény volt számunkra, hogy igazi jégkorongozók ellen játszhattunk. Természetesen odatettük magunkat, ám így sem tudtuk elkerülni a nagy különbségű vereséget. Emiatt nem volt okunk a szégyenkezésre, hiszen a fővárosiak közül többen ismert korongozók lettek, igazi felszerelésben és hokikoriban játszottak. Én kapusként egy bukósisakot tettem a fejemre, a kezemre pedig munkáskesztyűt húztam.

– A legnagyobb boldogságunkra az egyébként nagyon sportszerűen játszó és kedves pestiek a meccs után ütőkkel, korongokkal, szabálykönyvekkel ajándékoztak meg bennünket.

– Immáron nyugdíjas sportkedvelőként a párommal gyakorta sétálunk a stadionban és mellett, és ilyenkor, télen mindig eszembe jutnak azok a feledhetetlen emlékek, a korongozás, a korcsolyapályáról szóló zene… – mondta végezetül fátyolosan csillogó szemmel Sárosi Endre.

Jegyzőkönyv

Barátságos jégkorongmérkőzés, 1967. január 22., Nyíregyháza

Budapesti KSI–NYVSC 13–6 (5–2, 5–4, 3–0)

Stadion jégpálya, v.. Fodor János. NYVSC: Sárosi – Balla, Nemes – Kondi, Rozsnyai, Szabolcsi. Csere: Herczku, Szabó, Batta F., Batta M., Adler, Bakos, Vitéz, Pelle, Tripsánszki.

BP.KSI: Kiss P. - Doór, Tamás .Hargitay, Foror, Veres. Csere: Bőle, Ocskay, Kereszty, Dudás, Ugrai, Holubek, Blénessy.

Gólütők: Rozsnyai (2), Szabolcsi, Nemes, Herczku, Balla, illetve Dudás, Doór (2-2), Hargitai, Tamás, Böle, Ocskay, Kereszty, Ugrai, Holubek, Fodor, Veress.

Kiállítva: Nemes 2 p. és 10 p., Batta kétszer 2 p., Dudás és Böle 2-2.p.

KM-ML

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!