Megkondult a vészharang a holtágért

A globális felmelegedés, az évek óta tartó szárazság nagy pusztítást végez a természetben, hiszen nagymértékben lecsökkent a tavak, a holtágak vize.

Utánpótlás a főcsatornából

A természetvédők aggódnak a Vajai-tó és a tiszadobi holt­ágak jövője miatt is. A Vajai-tó helyzetéről napokon belül megjelenik a cikkünk, most pedig a tiszadobi holtágak helyzetét járjuk körbe Oláh Károllyal, a helyi Tiszavirág Horgász, Természet- és Környezetvédő Egyesület elnökével.

– Az elmúlt tíz évben nem volt olyan magas és hosszan tartó áradás, hogy természetes úton a megáradt Tisza vizével feltölthessük a 86 hektár területű holtágrendszert. A párolgási veszteség egyre nagyobb, ezért egy új módszert kellett keresni. Mint önkormányzati képviselő-testületi tag már két éve meghúztam a vészharangot, de akkor sokan csak mosolyogtak rám, most már belátják, hogy igen nagy a veszély. Az a megoldás látszik a legjobbnak, hogy a Nyugati-főcsatornából már egy kiépített csatornarendszeren jut el a víz a holtágakhoz a Csikónak elnevezett nádason keresztül. A holtágrendszer állami tulajdonban van, a kezelője a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatósága. Érdekelt még a halgazdálkodási joggal rendelkező Sporthorgász Egyesületek Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közhasznú Szövetsége, míg egy kis szakasz a Tiszatájé. E három szervezetnek kötelessége a víz utánpótlása, felvettük velük a kapcsolatot.

Nincsen már sok idő

– A holtág jövője úgy Tiszadobnak, mint az Andrássy-kastélynak is fontos. Írtunk a Belügyminisztériumba is egy segélykérő levelet, onnan elég gyorsan választ kaptunk. A második körben az Agrárminisztériumot kerestük meg, mivel a Hortobágyi Nemzeti Park oda tartozik. A minisztériumtól is biztató választ kaptunk. Megneveztek egy pályázatot is, ahonnan gyakorlatilag lehetőség lenne a beruházáshoz szükséges 60-80 millió forintot elnyerni. A Hortobágyi Nemzeti Park igazgató asszonyának az önkormányzat írt egy levelet, s kérte, hogy ezt a pályázati lehetőséget használják ki. Nagyon fontos, hogy rövid időn belül dűlőre tudjuk vinni a dolgot. Nincsenek már éveink, ha nem tudjuk megoldani egy-két éven belül a víz­utánpótlást, öt év múlva csak a meder alját nézhetjük.

MML