Kirúgták a tulajdonos dolgozót Záhonyban

Ilyen furcsa helyzetbe került a Rail Cargo Hungaria Zrt. záhonyi Területi Üzleti Központjának egyik, november óta már csak egykori munkatársa.

– Vonat át- és felvevőként dolgoztam 1990-től a MÁV-nál, s ugyanebben a munkakörben maradtam folyamatos munkaviszony elismerése mellett, amikor 1996-tól a MÁV Cargo Zrt. lett a cég megnevezése – mesél az előzményekről a Nyírkarászon élő Kovács Lászlóné. A cégnél a privatizációs folyamat 2008-ban vett nagy fordulatot, s még ez év decemberében a törvényi előírásoknak megfelelően lehetőség nyílt valamennyi dolgozó előtt, hogy részvénycsomagot vásároljon.

– A záhonyi kirendeltségen mindössze ketten éltünk ezzel, de az egész országban a 3200 dolgozóból csak nyolc dolgozó döntött úgy, hogy részvénycsomagot vásárol 808.746 forintért. A többi dolgozó engedett a csábításnak, s azt választotta, hogy inkább felveszi a vásárlási jog lemondásáért kapható ugyancsak 808.746 forintot – meséli hogy alakult ki az új kisrészvényesek maréknyi csapata. Nem volt népszerű a részvény: azt mondták nem ér semmit, no meg hát valljuk be: a többség számára nem volt mindegy, hogy a rövid határidőre kitűzött befizetésre előteremti a a nyolcszázezer forintot, vagy felvesz ugyanekkora összeget, pusztán azért mert eladja a részvényvásárlási jogát.

Kovács Lászlóné viszont az anyagi áldozat mellett döntött egy kollégájával együtt, s lettek így 466 db A-sorozatú dematerializált törzsrészvény birtokosai, s váltak ezzel tulajdonossá a cégben.

– Úgy gondoltam – indokol –, hogy ilyen lehetőség az életben csak egyszer adódik, és abban bíztam, hogy így legalább a munkahelyem biztosabbnak tudhatom, mivel én invesztáltam a cégbe, és nem pénzt vittem el. A hideg zuhany azonban gyorsan jött az első közgyűlésen. Az akkori vezérigazgató-helyettes, Kovács Imre első kérdése az volt: „Minek vették meg? Nem lesz osztalék!” – pedig nekünk ez még eszünkbe sem jutott.

Számára elkeserítő kálvária kezdődött el ekkor. Június közepén közgyűlés volt kitűzve, egyik napirendi pontja az volt, hogy Kovács Imrét válasszák meg vezérigazgatónak. Ehhez az összes bejegyzett kisrészvényes aláírására szükség lett volna, ám erre a közgyűlésre Kovács Lászlóné nem ment el. Másnap a céges autó vitte Budapestre, hogy aláírja. Pár nappal később mind az öt kisrészvényes (mert közben három kisrészvényes eladta értékpapírjait) vacsora meghívást kapott, amelyen a vezérigazgató arról kívánta meggyőzni őket, hogy a részvények nem érnek semmit, és adják el, különben még az állásukat is elveszíthetik. A vacsora egyik résztvevője azt mondta, hogy a vezérigazgatónak ez presztízs kérdés, bizonyítani akar az osztrák vevőnek, s elintézni, hogy 100%-ban tulajdonosok legyenek – eleveníti fel a a vacsora eseményeit Kovács Lászlóné.

Az ellenkezést látva újabb módszerrel akarták megpuhítani a kisrészvényeseket: értesítést kaptak arról, hogy alaptőke emelést hajt végre a társaság, s tegyék be a rájuk eső részt, azaz fejenként 638 ezer forintot. A címzettek utána néztek, s kiderült: erre őket nem lehet kötelezni.

– Később egy ajánlatot kaptunk levélben: megvásárolják a részvényeinket 2.803.456 forintért, de én nem akartam eladni. Egyébként is ha megteszem, az adózás után ott lettem volna, mint azok, akik az elején felvették az adómentes 800.000 forintot – érvel Kovács Lászlóné. Hamarosan érkezett a hír a csoportos létszámleépítésről, s az elküldendők csapatába beletették az ország 4 részén élő öt kisrészvényest is. Kovácsné és kollégája szakszervezeti tisztséget is betölt, s a szakszervezet nem járult hozzá az elbocsátásukhoz, ezért a munkáltató bírósághoz fordult az engedélyeztetéshez.

– Márciusban volt egy tárgyalás, és kérdésemre még szeptember végén is azt a tájékoztatást kaptam, hogy nincs még tárgyalás kitűzve. Október 19-én át akarták nyújtani a rendes munkáltatói felmondást, de nem vette át. Ekkor tudtam meg, hogy szeptember 14-én megtartották a tárgyalást, és a bíróság megadta az engedélyt az elbocsátásomhoz – meséli, hogy a kifogások ellenére november 1-i hatállyal, három hónap felmondási idővel felmondtak neki, de felmentették a további munkavégzés alól, be sem járhat a munkahelyére mindezt megfellebbezte.

Úgy véli, hogy kollégái és sokan mások tudják, hogy miért történt ez az egész, de kiállni senki sem mer mellettük, senki sem tanúskodik, félve a retorziótól. A véleménye az: lehet, hogy jogilag megállja a helyét a felmondása, de nem etikus, hiszen 20 évet dolgozott becsületesen a cégnél, és ráadásul tőkét vitt a társaságba, amiért soha egy fillér osztalékot sem kapott.

A társammal együtt küzdök az állásomért, és megtartom a tulajdon részemet! – jelenti ki határozottan, miközben a dolgozói kisrészvényesek száma az egész országban ötre apadt. Ebből az öt emberből kettőt január l5-én már elbocsátottak, szintén csoportos létszámleépítésre hivatkozva. Ők nem pereskedtek, mert találtak másik munkahelyet – a záhonyi kirendeltség munkatársai azonban eltökéltek.

– A részvénytulajdonlás a munkavállalástól és a munkavégzéstől teljesen független viszony, a kettő között semmilyen összefüggés nincs és nem is lehet. A Rail Cargo Hungaria 2008-ban és 2009-ben is veszteséges vállalat volt, mint ahogyan 2010-ben sincs remény pozitív eredményre. Kovács Imre elnök-vezérigazgatónak a kisrészvényesekhez intézett Ön által idézett figyelmeztetése, miszerint „úgy sem lesz osztalék”, éppen a részvénycsomagok tulajdonosainak valódi érdekeire igyekezett rávilágítani – áll a Rail Cargo Hungaria Zrt.-től kapott válaszban.

A Kovács Lászlónét is érintő csoportos létszámleépítés 2009-ben történt egy olyan szervezeti átalakítás részeként, amelynek célja a vállalati működés hatékonyságának növelése. A Rail Cargo Hungaria változatlanul azt a politikát követi, hogy foglalkoztatás olyan munkakörökben történjen, ahol a munkavégzést a megrendelői igények indokolják, ahol a fuvarozási feladatok hibátlan ellátása érdekében arra szükség van. Ezen szükségletek változhatnak egyrészt aszerint, hogy a gazdasági világválság milyen mértékben befolyásolja megrendelőink teherszállítással kapcsolatos igényeit és a szerint is, hogy vállalatunk a szolgáltatásaink minőségének és gazdaságosságának javítása érdekében új, korszerű, részben automatizált folyamatokat vezet be.

Ezek az új eljárások csökkentik a személyes jelenlét szükségességét számos átadási ponton, ami különösen a vonat át- és felvevői pozíciókra van hatással. A bizalmi elv alapján történő árukezelés fokozatos bevezetése Kovács Lászlónén kívül másokat is – részvénytulajdonlással együtt, vagy anélkül – érintett. Az egy éve húzódó ügyben megszülettek a vonatkozó munkaügyi bírósági döntések, amelyek társaságunk eljárását helyben hagyták – emlékeztet a jogi megerősítésre az RCH.

• VDSZSZ: 600 vasutast bocsátana el a Rail Cargo

- Nyéki Zsolt -