Gyalogtúra

Aki kicsit is ismer, tudja rólam, hogy a szívem csücske a mozgás, legyen szó a versenysport bármely válfajáról, vagy beszéljünk az egészségmegőrzés jegyében megtett erdei kilométerekről, kispályás focizgatásról, netán egy barátságos teniszpartiról. Tarnavölgyi Gergely jegyzete.

Reggelente autóval teszem meg a lakás és az óvoda közti távot. Ezalatt egy általános iskola előtt is elhaladunk, majd oldalt megkerülve hagyjuk el azt. Mindig jó szemmel nézem, ha a szűkös tornaterem jelentette korlátokat azzal igyekeznek a testnevelők feloldani, hogy nyúlcipőt húzatnak a diákokkal és kivezénylik őket egynéhány sulikörre. Akkor viszont már összébb húzom a szemöldököm, mikor az iskola hátánál – ahol a tanár nem látja őket – tornadresszbe bújt, sétálgató fiatalokat látok. Egy alkalommal azzal tetézte rosszallásomat egyikük, hogy a reggeli gyalogtúrára korunk „elengedhetetlen” tartozékát, az okostelefonját is magával vitte, s bőszen nyomkodta séta közben – gondolom nem egy futást segítő alkalmazás elindításán fáradozott…

Épülhetnek tornatermek, tanuszodák, ha azokat nem tudjuk majd a mozgásban örömüket lelő gyermekekkel megtölteni. Ebben sokat segítene az is, ha otthon, a suli után nem a telefont meg a csipszet nyomnák a szülők a kicsi kincsük kezébe.

- Tarnavölgyi Gergely -