Súlycsoportjában leverne egy középkategóriás férfi bokszolót

Egyre-másra érkeznek a hírek, hogy épp hol ért el szép sikereket Nagy Tímea, a DVSC ökölvívócsapatának kiválósága. Nagy Tímea, a DVSC-s ökölvívjának szeme előtt az olimpiai részvétel lebeg. Legutóbb épp a Zrenjaninban megrendezett 2. Nations Cup 75 kilogrammos döntőjében szerzett ezüstérmet. Az eredményeket leszámítva azonban nem sokat tudni a kiváló bokszoló hölgyről. Egyáltalán hogy keveredett egy ilyen férfias sport közelébe? Mik a tervei? Mivel foglalkozik a bokszon kívül? Hogy látja a női ökölvívók helyzetét? Többek között ezekről számolt be a többszörös magyar bajnok, világbajnoki bronzérmes öklöző a Naplónak.

Hogy indult a sportkarriere? Milyen módon került kapcsolatba az ökölvívással?

Nagy Tímea: Elég érdekes módon keveredtem a boksz közelébe, egy plakáton láttam, hogy hirdetik az edzéseket, és úgy gondoltam, kipróbálom magam. Előtte már többféle sportba is belekóstoltam, úsztam, atletizáltam, azonban ezeket nem versenyszerűen űztem és nem is igazán álltak közel hozzám. A küzdősportok mindig is érdekeltek, de a szüleim nem nagyon örültek az effajta kíváncsiságomnak, aztán 16 éves lettem, és úgy véltem, ekkor már nem szólhatnak bele. Nyíregyházán kezdtem el az ökölvívást, azonban a magánélet és a jobb lehetőségek Debrecenbe vonzottak. A családom viszonylag hamar beletörődött, hogy a kezdeti tiltásuk ellenére ezt a sportot választottam, és azóta amiben csak tudnak, támogatnak.

Melyik volt eddig a legemlékezetesebb mérkőzése és miért?

Nagy Tímea: 2010-ben Brabadosban volt a világbajnokság, és ott az éremért egy lengyel ifjúsági Európa-bajnok ellen játszottam. Erre a meccsre emlékszem vissza a legszívesebben, egyrészt mert ez az első nemzetközi érmem, másrészt pedig mert egy stratégiai váltást kellett végrehajtanom, hogy megnyerjem az ütközetet – az, hogy tudom, éles helyzetben ilyenre is képes vagyok, erőt ad. De egyébként az össze érmemre büszke vagyok, amelyik világversenyről van.

Mik a tervei, mit szeretne mindenképp elérni pályafutása során?

Nagy Tímea: A legfőbb cél, hogy kijussak az olimpiára, és ha már ott vagyok, szeretnék bajnok lenni. Nincs jelenleg olyan ember, akivel okvetlenül bokszolnék, én akarok mindig a legjobb lenni, teljesen mindegy, hogy ki az ellenfél, mindenkit meg kell vernem, hogy az álmaim valóra váljanak.

Milyen formában érzi most magát? Mire készül jelenleg?

Nagy Tímea: Novemberben a magyar bajnoksággal nagyjából a versenyszezon is véget ért, illetve előtte egy héttel még Tunéziában is részt vettem egy nemzetközi viadalon. Decemberben még végig edzeni szerettem volna, de egy betegség gátolt ebben, illetve jöttek az ünnepek, amik természetszerűleg átírják az ember terveit. Január elején szóltak, hogy lenne Szerbiában egy nemzetközi kupa, ahova végül elmentem, és nem bizonyult rossz döntésnek, mert jó eredményt értem el. Azonban ott is látszott, hogy a kondimmal bajok vannak, éppen ezért most az erőnléti edzésekre kell főként koncentrálnom. Ezen a megmérettetésen arra is rájöttem, hogy ha pihenek egy kicsit, attól még nem vagyok rosszabb ökölvívó, így a jövőben lehet többször beiktatok rövidebb szüneteket. Nincs konkrét torna, amire készülök, majd jönnek szépen sorban a viadalok, nyáron Keszthelyen rendezik meg az Uniós Országok Bajnokságát, azt mindenképp szeretném megnyerni, meg persze közben is lesznek meccsek, de konkrét menetrendet nem tudok, lehet két nap múlva szólnak, hogy jelenésem van valahol.

Régi-új súlycsoportjában tért vissza, miért?

Nagy Tímea: Eredetileg 63 kilogrammban kezdtem el bokszolni, de természetes, hogy az ember folyamatos erősödik, nem egyszer előfordult, hogy hetvenegy-két kilóról fogyasztottam vissza, ami nagyon megterhelő volt, kikészültem a meccsekre, és akkor elhatároztam, hogy három kilónál nem vagyok hajlandó többet fogyni. Aztán a 81-es súlycsoportban megüresedett egy hely, így ott indultam, ehhez viszont híznom kellett. Itt sikeresebbnek bizonyultam, mert gyorsabb voltam másoknál, de mindig trükközni kellett, hogy elérjem a megfelelő súlyt. És az élet úgy hozta, hogy immár a megfelelő „kategóriában”, vagyis 75 kilogrammban indulhatok, ami olimpiai súlycsoport.

Milyen kaliberű férfi versenyző lenne az, akivel még elbírna?

Nagy Tímea: Attól függ, hogy válogatott versenyzőről beszélünk, vagy egy átlag, középkategóriás bokszolóról. Előbbiben szerintem olyan 64 kilóig bírnék el egy fiúval, hiába vagyunk ugyan olyan szinten technikailag egy súlyosabb öklözővel, fizikális képességei miatt egyszerűen nem tudnék felülkerekedni. Utóbbiban viszont saját súlycsoportomban szerintem bárkit képes lennék megverni. Edzésen csak fiúkkal gyakorlok, lányok között nincs olyan itt a környéken, akivel készülhetnék.

A sport mellett dolgozik, esetleg tanul valahol?

Nagy Tímea: Folyamatosan képzem magam, mindig valamilyen új szakmát próbálok tanulni. Az egyetemet is szeretném elkezdeni, de a sok edzés, tábor és verseny mellett erre nincs időm. Vannak még terveim, egyéb képzések is érdekelnek, nem fogok örökké bokszolni, és erre is gondolván megpróbálok több lábon állni, az edzősködést sem zárnám ki a jövőben. Főként a pénzügy érdekel, van banki-, valutaváltói végzettségem, ezen a vonalon haladok tovább, illetve edzői képesítést is szereztem már.

Hogy érzi jelenlegi helyzetét, mennyire van megelégedve a klubjával, az edzőjével?

Nagy Tímea: Nagyon szeretem az egyesületem, ha nem muszáj, nem is mennék el máshova. Körülbelül egy éve váltottam edzőt a klubon belül, nagyon meg vagyok elégedve az új tréneremmel, Salánki Lászlóval, akivel összhangban vagyunk, sok tűz van benne, amit próbál nekem átadni, és a meccseimet visszanézve látható fejlődésen mentem keresztül, mióta az ő kezei alatt készülök.

Igen sok elismerésben részesült, legutóbb a szakági szövetség választotta sportága legjobbjának, de Héraklész-díjjal is jutalmazták már. Ez mind szép és jó, de mit gondol, kellőképpen elismerik és támogatják a női ökölvívókat?

Nagy Tímea: Egyértelműen nem, minden más sportban, még a küzdősportokban is jobban elismerik a nőket, mint a bokszban. Most, hogy már mi is ott lehetünk az olimpián, talán javulni fog a helyzet. Ha egyre többen látják, hogy nem csak sikkből járunk le edzeni, nem azért ütögetjük a zsákot, mert tetszeni akarunk valakinek, hanem mindezt komolyan vesszük, és ugyanúgy csináljuk, mint a fiúk, akkor változhat a rólunk kialakult kép.