Jegyzet: A boldog nyarak

Boldogan krétáztuk a táblára a betűket, majd amikor az Ó is a helyére került, szárnyalva dobtuk a sutba a táskát. Jöhetett a vakáció! Nem csináltunk abból gondot, hogy a szüleink dolgoztak, naphosszat játszottunk, jártuk az erdőt, pecáztunk, fürödtünk, legtöbbször csak este kerültünk haza. Koszosan, fáradtan, de élményekkel telve - Mán László jegyzete.

Aztán jöttek a lakótelepek, a kulcsos gyerekek, akik a játszótereken csapták agyon az időt, amíg haza nem érkeztek a szülők. Ma már másabb a helyzet, táborok sokasága kínál remek programokat a nyári szünidőre. A bibi csak az, hogy ezek pénzbe kerülnek, és nagyon sok család büdzséjéből maximum egy hétre ha futja. És mi van a többi idővel?

Na ez az, ami a gyereknek öröm, a szülőnek üröm! Persze jó lenne, ha – miként az óvodákban – a suliknál is lennének ügyeletes iskolák, ahol reggeltől délutánig felügyelet alatt játszhatnának, tölthetnék el vidáman és hasznosan az időt a gyerekek, és még biztosan ennének is. Erre már akadnak jó példák, ám ez sem általános megoldás.

Ki kell tehát venni a szabikat, szólni a nagyszülőknek, esetleg összefogva ismerős gyerekekkel, amolyan magán napközit létrehozni, váltott szülői felügyelettel. Próbálkoznak a szülők, persze, hogy próbálkoznak, ám sokaknak szinte megoldhatatlan a feladat. És ha még sikerül is kiötleni valamit, a lényeg elmarad: a gondtalan, örömteli, igazi családi nyár, önfeledten, együtt eltöltött napokkal, hetekkel, amire szívesen emlékezik vissza szülő és gyerek, amire évek múltán is mondhatják, mondhatjuk: ez boldog nyarunk volt!

- Mán László -