Jegyzet: Nem te(l)jes az öröm

Kifejezetten örültem, amikor bevezették az óvoda- és iskolatej programot, hiszen a tetemes költségvonzattal járó jótékonykodás jó ügyet szolgált. Palicz István jegyzete.Magam előtt láttam a tengernyi rászoruló gyermeket, akik országszerte minden tanítási napon hálát rebegve fogadják a műanyagpoharas egészséget: a tejet, a kakaót, az ivójoghurtot, hiszen odahaza a szülőknek nem telik ilyen „luxuscikkekre”. A Vidékfejlesztési Minisztérium az idén 1,7 milliárd forintot költ erre, 200 millióval többet, mint tavaly.

Azonnal lehervadt a lelki mosoly az arcomról, amikor láttam, hogy miként „hasznosul” a folyékony adomány. A gyerekek egy része nem kér a bocinedűkből, inkább a büfében vásárol valamilyen üdítőt, vagy az italautomatát „feji meg”. Ez még a jobbik eset, hiszen így repetázhatnak a valóban rászorulók, és csurran-cseppen a konyhás néniknek is. Sokan viszont taposóaknának avagy levegőből alászálló bombának használják a tartalmas poharakat, ceruzával döfik szíven a megmaradt innivalókat, a joghurtot pedig a padokra, függönyökbe kenik, rendhagyó munkahelyvédelmi akció keretében gondoskodva arról, hogy a takarítónők holnap se legyenek munkanélküliek.

A programot továbbra is támogatom, de a pazarlást nem. Úgy tűnik, ami ingyen van, azt sokan nem képesek értékelni. Ha jelképes összegű önrészt kérnénk a gyerekek szüleitől a te(l)jes fejadagokért, talán kiszűrhetnénk a „bombagyárosokat”, és kifizetődőbb lenne a program a milliárdokkal dobálódzó államnak is.

Palicz István