Jegyzet: Hétköznapi hőseink

Legalább egy napja lehetett már az aknában Róka, a kis vörös, amikor Mikey, a Borbély család kutyája csaholva rohant a negyvenszer harminc centis nyíláshoz. Az ismerős arc hangos nyüszítést csalt elő a fogságba esett társból, erre figyeltek fel a kétlábúak. Csáki Alexandra jegyzete.

Nagy nyüzsgés támadt akkor a lyuk körül, röpködtek az ötletek és a tanácsok, s csakhamar megszületett a gondolat, miszerint ide a speciális mentők kellenek, tekintve, hogy senki nem tudott vagy nem akart lekecmeregni rég kiszáradt akna gondosan beszűkített lejáratán. Amikor kiszálltunk a kocsiból és a nyílás felé hajoltunk, mustársárgán világító szempár bámult ránk a sötétből, sírdogálás hallatszott, majd felágaskodott egy közepes testű, hosszú, fényes szőrű, mérhetetlenül kétségbeesett tekintetű eb, akinek időközben egy vödör vizet is leengedtek kötélen.

Nem sokkal utánunk érkeztek meg a speciális mentők, benéztek az aknába, majd a tekintetük Vincellér Tiborra, az egyesület elnökére tévedt, aki szó nélkül overallt és bakancsot öltött, kis segítséggel átpréselte magát a nyíláson. Néhány perccel később előbb kutyát, kisvártatva pedig a megmentőjét is a felszínen üdvözölhettük, előbbit biztató simogatással, utóbbit meleg kézfogással és vállveregetéssel köszöntöttük. Mindketten kissé porosan, de épségben kerültek elő.

Vincellér Tibor és társai nem szerepelnek az országos hírekben. Fontosabb ugyanis az állandó egymásra mutogatás, köpködés, mint az, hogy néhány egyszerű ember, a hétköznapok hősei megmentettek egy aknába esett, soványka kóbor kutyát. Pedig lehetséges, hogy a tévénézők jobban örülnének Rókának, mint a többi ravaszdinak.

Csáki Alexandra