Nézőpont: Mundérra készen

A haza védelmének szentelt élettől nem nagyon akad erősebb közösségteremtő erő, még ha a civil világ nem is érti, s fogadja el a jelenkor minden küldetését. Nyéki Zsolt jegyzete.

Lompos és Kis Mukk – két véglet angyalbőrben, a ’80-as évek közepén, Cegléden, a tüzér ezrednél. Az egyik széles vállú, izmos, tekintélyt parancsoló megjelenéssel (Farkas tizedes), a másik apró termetű, közvetlen, mókára mindig kapható személyiség (sajnos az ő neve már elveszett a harminc év távlatában). Két dologban voltak azonosak: mindketten magától értetődő természetességgel élték meg cigány származásukat, s az üteg állományának megbecsült tagjaiként viselték a surranót, teljesítették a feladatokat, mint mindenki, a buffok (öblös hangú, gyomrot remegtető lövegek) mellett.

Fogalmam sincs, merre vitte őket a sors, de jó emberek voltak, megállták a helyüket. Az ő követőik előtt ma már egy egészen más hadsereg tárja ki a kapuit, de a bajtársiasság, a kizárólag az elvégzett munka alapján építhető közösség élménye valószínűleg semmit sem változott. Annál inkább a lehetőségek sora: a hivatást választókra egy életpálya biztonsága vár, no meg olyan érdekes missziók, amelyek a kihívás mellett – vélhetően – kockázattal arányos anyagi elismerést is rejtenek. Ma már a mundérban is jobban érvényesül, hogy aki kötelezettséget vállal és teljesít, az jogot is szerez nagyobb megbecsülésre, több tiszteletre, újabb megbízatásokra. Az integráció nagy kérdéseire itt egyszerűbb válaszok érkeznek, mint a civil életben – utóbbiban sok a fondorlatos vagy csak simán buta szerepjáték, amely árt, s nem segíti a tényleges beilleszkedést, a felzárkózást. Aki úgy ígér, hogy nem követel semmit, az alapvető értékrendet tagad, amivel gerjeszti, és nem megoldja a problémát. A hadseregben a „vidd többre fiam, mint én” intelem elve is új, generációkban kiteljesedő értelmet nyerhet.

A haza védelmének szentelt élettől nem nagyon akad erősebb közösségteremtő erő, még ha a civil világ nem is érti, s fogadja el a jelenkor minden küldetését. A ’48-as márciusi forradalom az önrendelkezés „Mit kíván a magyar nemzet” nagy kérdését is feltette, és a tizenkét pontos válasz egyike, a „magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk” minimum egy töprengés alapját adja ma is. Ez azonban nem zárja ki a hazafias nevelés igényét, s kívánkozik ide nyomban a másik friss hír: II. Rákóczi Ferenc emléknapja lett március 27., a fejedelem születésnapja. Erről döntött az Országgyűlés kedden, két képviselő tartózkodásával – remélhetőleg nem ők lesznek katonáink példaképei.

Nyéki Zsolt