Nézőpont: Boldog békeidők?

Hajdú-Bihar - Volt idő, amikor a hajdú-bihari munkaerő azért nem tudott kellően mobil lenni (értsd: szükség esetén mindent hátrahagyva akár az ország túlsó végébe költözni), mert a román határ menti zsákfalu főutcáján eladott kétszáz négyzetméteres családi ház árából a soproni belvárosban még egy ötven négyzetmétreres panel se telt ki; ma visszatekintve mégis sokan élhetik meg úgy, hogy bizony azok voltak a boldog békeidők.A mai fiatalok számára a "feketevonat" már nem egy sajátos életforma szimbóluma, hanem pusztán egy fura veteránjármű a közlekedési múzeumban, számukra a mobilitást a gépkocsi jeleníti meg. Pontosabban jelenítené meg, hiszen egyre többet kell fizetni az üzemanyagért, a kötelező biztosításért, de mind borsosabb a súlyadó összege, és az autópálya használata is folyamatosan drágul.

Aki muszájból, vagy pusztán kalandvágyból mégis újautó vásárlására vetemedik, annak pedig azzal kell szembesülni, hogy magasabbak lettek a hitelkamatok, és alacsonyabb az összeg, amit a banktól kaphat. Ezért aztán a többség ül a babérjain, pontosabban a régi verda volánja mögött, és próbál mobil maradni; némi aprópénzzel kecsegtető munka reményében legalább a szomszéd faluba átjárni...

Petneházi Attila

[email protected]