Sosem volt táppénzen, ma is táncol, énekel

„Bizony, ezt is megértem!” – mutatta a miniszterelnök kézjegyével ellátott emléklapot szerkesztőségünkben Járó Antalné (szül. Országh Lívia), aki nemrégiben ünnepelte a 90. születésnapját. A nyíregyházi nyugdíjas büszkén újságolta azt is, hatvan éve hűséges előfizetője lapunknak, majd elmondta: édesapja tanár, anyja háztartásbeli volt. Három testvérét már elveszítette. Ahogyan 51 év házasság után a szeretett férjét is, aki a MÁV-nál dolgozott vezető beosztásban, és „sínre tette” az eszperantó nyelv oktatását megyénkben. Két gyermekük született, a fia a megyeszékhelyen, a lánya Angliában él a családjával.

Az eszperantó „nagykövete”

– Mindkét unokám főiskolát végzett, egyikük egy vendéglőben dolgozik, a másik menedzser lett. Az angol mellett természetesen mindketten jól beszélik az eszperantót is. Én is elkötelezett támogatója vagyok ennek az univerzális, könnyen megtanulható világnyelvnek, kár, hogy a mai fiatalokat csak a nyelvvizsga megszerzése erejéig érdekli – jegyezte meg az ünnepelt, aki 70 éve állt először munkába.

– Először a Tiszalöki Járási Tanácsnál, majd a 6. sz. Mély­építő Vállalatnál dolgoztam mint gyorsgépíró, később a Közúti Építő Vállalathoz kerültem, ahol már előadói feladatokat is végeztem, emlékszem, a havi fizetésem 1800 forint volt. Sosem voltam táppénzen, nem „használtam ki” az államot – taglalta Lívia néni, majd örömmel mesélt arról, miként lett oszlopos, aktív tagja az Alvégesi nyugdíjasklubnak és a népdalkörnek.

– Ma is szívesen járok kulturális és zenés rendezvényekre, szeretek énekelni, táncolni, beszélgetni, kirándulni. Az egészségem a koromhoz képest jó, a szellemi frissességemről pedig a Kelet-Magyarország lapszámai, keresztrejtvényei gondoskodnak.

PI