Nincs gyorsabb tetováláseltávolító az aszfaltnál

Egy régi angolszász közmondás motoros körökben azt tartja, hogy „keep the paint up, and the rubber down!”, azaz „mindig tartsd a gumit lent, a fényezett részeket pedig fent!”. Érdemes ezt minden alkalommal észben tartani, amikor valaki motorkerékpárra ül. Ám sajnos mindig akadnak olyan vasparipások, akik ezt az aranyszabályt megszegve olyan sebességre kapcsolnak, hogy a tempó mámora még a halálfélelmet is legyőzze.

Szomorú, hogy a magyarországi statisztikai adatok szerint minden évben százak veszítik életüket motoros ­balesetek miatt, és az esetek száma évről évre csak nő: 2020-ban például 28 százalékkal több ütközést regisztráltak, mint a korábbi években.

Az elmúlt hétvégén is három ilyen esetről számoltak be a híradások. Most, hogy ismét itt van a motorosszezon, szeretnénk néhány jó tanáccsal szolgálni az endurósoknak, choppereseknek, túramotorosoknak, nagyon remélve, hogy elgondolkodnak rajtuk.

A biztonság számít, nem pedig a sebesség

A motorozás egyet jelent a szabadság élményével, utazni egy nagy sebességű kétkerekű hátán már-már felér a szabad szárnyalás mással össze nem hasonlítható élményével. Baj csak akkor van, ha ebből a „mintha” szárnyalásból valódi repülés lesz, ami fájdalmas becsapódással ér véget. A statisztikák azt mutatják, hogy egyre több nagy teljesítményű motorkerékpár járja az utakat, ami inkább ront a baleseti statisztikákon, semmint javít.

Meglepő, de így van, a legtöbb baleset nem kanyarban vagy kereszteződésben következik be, hanem egyenes pályán, és legtöbbször az azonos irányba haladókat érinti, zömében másodrendű útszakaszokon. Gyakoriság szempontjából a motoros elé balra kanyarodó autós okozta balesetek következnek, és a sort a kereszteződésekben elszenvedett és az autópályás borulások zárják.

Csoportosan veszélyesebb

Szász Károly márkakereskedő, az Óriáskerék Motoros Egyesület elnöke erről talán mindenkinél többet tud, nála ugyanis egymásnak adják a kilincset a motorosok, és szinte minden történetet elmesélnek, amit átéltek, vagy amiről hallottak.

Azt tapasztalom, hogy a csoportos motorozások során történik a legtöbb baj.

– Ilyenkor hárman-négyen összeállnak, csak a tudásuk, a vezetéstechnikájuk nem egyforma. Nyilván a legrutinosabb megy elöl, aki a leg­gyorsabb is, és a gyengébbek próbálják felvenni vele a tempót, persze nem mindig sikerrel. Nem akarnak zöldfülűnek látszani és lemaradni, és az ilyenek rohannak át a piroson, vagy sodródnak ki a kanyarban, karamboloznak előzés közben.

– Ezért is mondogatom gyakran a fiataloknak, hogy ha felültek a járműre, onnantól megérkezésig már ne legyen többé barátság, haver, cimbora, akit követni kell. Mindenki a saját tempójának megfelelően közlekedjen. Mindez a gyakorlottabbaknak is szól, legyen eszük, figyeljenek oda a többiekre, és az újoncok, a friss jogosítvánnyal rendelkezők tempójában haladjanak.

– Ugyanígy sok múlik az autósokon is. Amikor a sofőr belenéz a tükörbe, és látja, hogy előzi egy motoros, de nem várja meg, hogy követi-e másik, hanem azonnal kanyarodik le balra, ismét ott a baj, felakad rajta egy peches közlekedő. A halálos balesetek nagy része ilyen szituációkból áll elő, illetve nem egy vasparipás hagyta már így ott a lábát a helyszínen.

– Legalább 2 órányi motorkerékpáros tanfolyamot az autósokkal is elvégeztetnék, enélkül sajnos azt sem tudják, szabad-e behajtani, így szétszakítani egy motoroskonvojt. Harmadikként a hegyi motorozás sem veszélytelen, különösen most, amikor a sok eső kavicsokat mosott az útra. Ha valaki ráhajt egyre, lehet bármennyire rutinos, már ki is fut alóla a jármű, különösen kanyarban, ahol meg kell a motort dönteni.

– Az sem tetszik, amikor azon versengenek, ki ér le leghamarabb a másik oldalon. Nincs olyan hétvége, hogy ebből a régióból össze ne törnék magukat néhányan a romániai hegyekben.

Szász Károly chopperesekkel együtt vallja, nincs gyorsabb tetováláseltávolító az aszfaltnál. Ezért utolsóként azt tanácsolta, hogy senki ne induljon el megfelelő protektoros védőruházat, zárt cipő, kesztyű és fejre illő, nem lötyögő sisak nélkül.

Versenyző autósok

Túl az ötödik ikszen már csak ritkán pattan nyeregbe a nyíregyházi Márton Csaba, aki egy motoros szezonban 35 ezer kilométert is megtett kétkerekűjén, mára azonban visszavett a tempóból.

– Megesett, hogy egy péntek délután csak úgy elindultam motorozni. Lillafüred felé vettem az irányt, majd másnap délelőtt Rómában „találtam” magam. Otthonról hívtak, hogy mi legyen az ebéd, mire én azt mondtam: inkább eszem egy pizzát – anekdotázott Márton Csaba, aki tizennégy éves kora óta imádja a motorokat. Végigjárta a szamárlétrát: hajtott Rigát, Simsont, ETZ-t, az első komolyabb kétkerekűje pedig egy Kawasaki volt.

A mostani közlekedési kultúra, sajnos, köszönőviszonyban sincs a 20 vagy 30 évvel ezelőttivel, de nem a motorosokat védem. A mai fiatalok ész nélkül, mindenféle előzetes tapasztalat nélkül ülnek a motorra, nem számít más, csak a minél több lóerő.

– Nem ismerik a motort, nem tudják, bizonyos helyzetekben mire képes, és mire nem.

– Ám az autósokat sem kell félteni! Sokan közülük szándékosan az út közepe felé húzódnak, így akadályozva a motoros haladását. Gyakran tapasztaltam magam is, hogy az autós versenyre kel a motorossal, nem gondolva az esetleges következményekre. Ezek miatt is pihentetem már jó ideje a Yamaha 600-asomat, és legfeljebb csak a barátok motorját viszem el egy-egy körre – mondta Márton Csaba.