Nyíregyháza

2021.07.21. 20:00

A pokol bugyraiból lépdelt magasra

Elképesztő sztori: ifjabb Belus Tamás a márciusi életmentő műtét után a világbajnokságon bizonyított.

LTL

Volt olyan emelkedő, ahol a legális segédeszköz is előkerült

Fotó: @Pedro Aparicio

Amikor március elején a munkahelyéhez közel eső, Nyírbátor melletti erdőbe indult futni ifjabb Belus Tamás, érezte, hogy valami nagyon nem stimmel. Hét kilométer loholás után erősen fájt a hasa, jobbnak látta, ha leáll, és onnantól több kilométert gyalogolt kegyetlen kínok között az autójához. Nyíregyházára autózott, otthon sem múlt el a baja, szédült, majd hajnalban elájult.

Fokozatos terhelés

Miután magához tért, Lizával, a feleségével a kórházba hajtottak, ott kiderült, hogy nagy mennyiségű folyadék található a hasi üregében. Az operáció közben döbbentek rá, hogy az a bizonyos folyadék vér. Az életmentő műtét sikere dr. Zemanek Péter sebész főorvos érdeme. Nyomatékosították, hogy a hegsérv kialakulásának nagy a veszélye, ezért csak fokozatosan terhelhette a szervezetét. Négy hónappal később a spanyolországi skyrunning-világbajnokságon a magyar színeket képviselve a dicséretes 20. helyet szerezte meg. No comment.

– A márciusi súlyos műtétem után nem reménykedtem abban, hogy már a nyáron komoly edzésmunkát fogok végezni. Abban pedig végképp nem bíztam, hogy fontos versenyekre jutok el – sóhajtott egyet ifjabb Belus Tamás, akit Nyíregyházán az év extrémsportolójának választottak.

Elképesztő természeti körülmények között kellett talpon maradni, lépdelni, futni, versenyezni | Fotók: ifj. Belus Tamás archívuma

– A felépülésem szerencsére olyan ütemben haladt, hogy májusban újra elkezdhettem a futást, és a június eleji zempléni Nagy-Hársas Ultrán már versenyhelyzetben is ki tudtam magam próbálni. A Nagy-Hársas Ultra válogató volt a tavalyról az idei évre tolódott 2020-as skyrunning-világbajnokságra. Egész jól ment a futás, második lettem az 51 km-es köves-csalános északi-zempléni útvonalon.

– Nem kis meglepetésemre engem is beválogattak a vb-re utazó válogatottba, a nekem legjobban „fekvő” leghosszabb 68 km-es versenyszámra. A skyrunning a terepfutás világszerte egyre népszerűbb szakága. Jellemzője, hogy versenyeit kifejezetten nehéz, technikás terepen rendezik. A legnagyobb kihívást a nagy szintkülönbségek, a meredek emelkedők és lejtők legyőzése jelenti. Szigorú szabályok rögzítik, hogy melyik távnak mennyi szintemelkedést kell legalább tartalmaznia, mekkora hányadának kell 2000 méternél magasabban vezetnie, illetve hogy a táv egy megadott részének legalább 30 százalékos emelkedésűnek és lejtésűnek kell lennie.

A skyrunningversenyeken időnként kötelezően előírt védőeszközöket is viselni kell, például sisakot, beülőt, védőkesztyűt. Az útvonalon rendszeresen előfordulnak mászást segítő eszközök, kötelek, láncok és egyéb műtárgyak.

Kicsúszott a kőfolyásban

A vébét Spanyolországban, a Pireneusok 3000 méteres hegyein rendezték, a festői Boi-völgyben, egy közel egyhetes fesztivál részeként.

– A 12 fős csapattal, a háromfős szakvezetéssel már az első versenyszám előtt 4 nappal megérkeztünk a Boi-völgybe, hogy legyen néhány napunk ismerkedni a pályával és akklimatizálódni a 2-3000 méteres magassághoz. A pályabejárások után kicsit mindannyian megilletődtünk, mert a terep még a vártnál is nehezebb volt. A 68 km-es versenyen például 12 km haladt 2500 méter feletti sziklás, kitett hegygerinceken, ahol a gyors és különösen a biztonságos haladás szinte teljesen lehetetlen volt.

Volt olyan emelkedő, ahol a legális segédeszköz is előkerült

– Ennek ellenére már a vertikál versenyszámban is kiváló magyar eredmények születtek, ami jó előjel volt a sky ultra versenyszám előtt. A hajnali hatórás rajt után óvatosan, visszafogottan kezdtem, a férfimezőnynek szinte a legvégén haladtam végig az első nagy emelkedőn. Ilyen terepen természetesek a megcsúszások, a kisebb esések, de a második hegy lejtmenetében (körülbelül a 20. km-nél) „sikerült” egy egész komolyat esnem: egy oldalazó kőfolyásban csúsztam ki, és estem le az ösvényről a kövekre. A bal combomat elég csúnyán megütöttem, de szerencsére az alkarommal sikerült annyit tompítanom az esésen, hogy ne legyen nagyobb baj.

– Az esésemnek egy spanyol versenytársam is tanúja volt, aki azonnal meg is állt, és addig nem ment tovább, ameddig meg nem nyugtattam, hogy nem lesz baj, tovább fogok tudni menni egyedül is. Viszont a combomat ért zúzódás elég fájdalmas volt, főleg a lejtmenetben, ezért néhány kilométert nem is futottam, gyaloglás közben próbáltam összeszedni magamat. Nemsokára utolért a csapattársam, Wermescher Ildikó, aki segített újra felvenni a ritmust, és hamarosan már annyira elzsibbadt a combom, hogy nem fájt a futás, úgyhogy újra vissza tudtam kapcsolódni a versenybe.

– A harmadik nagy emelkedőre megérkezett a hőség, fent a gerincen pedig az erős szél (ami nem esett rosszul a melegben), közben folyamatosan előztem vissza az esés miatt engem lehagyó sporttársakat. Ezen a hegyen különösen nehezek voltak a magasan lévő részek, a sziklás, csúszós, keskeny ösvényeken volt pár izgalmasabb pillanat. Az 50. kilométernél tartottam az egyik frissítőponton egy pár perces szünetet, mert az előtte lévő lejtőn elég csúnyán behúzta a görcs mindkét vádlimat. Ettem pár falatot, és az egyik szervező alaposan lelocsolt jéghideg patakvízzel. Nagyon jólesett.

A célban hirtelen bevillant, hogy honnan indult és hová jutott

– Ezután kezdtem meg az utolsó mászást, amit már nagyon vártam, mert ezt a részt egészen a célig sikerült teljesen bejárnom még a verseny előtt. A tapasztalatok nagyon hasznosak voltak, hiszen az egész versenyen itt voltam a leggyorsabb a mezőnyben. Az utolsó 12 kilométeres lejtőn még egy holland és egy portugál futót megelőzve a huszadik helyen értem célba 11 óra 33 perc küzdelem után fáradtan, ámde a helyezésemmel teljesen elégedetten.

A női mezőnyben két magyar, Dendel Niki és Wermescher Ildi is beverekedte magát a legjobb tíz közé, és a sky versenyszámban (42 km) is kiváló magyar eredmények születtek, köztük Tiricz Irén hatodik helye, ami a válogatott legjobb helyezése volt.

– A nemzetek közötti versenyben a hatodikok lettünk, ami a magyar válogatott történetének eddigi legjobb helyezése. Óriási élmény volt egy ilyen nehéz fél év után a magyar színeket képviselnem egy világversenyen, amivel 15 éves álmom vált valóra.

A magyar válogatott eredményei

Skyrunning-világbajnokság

Buff Epic Trail VK–Vertical Világbajnokság: 12. dr. Márovics Anna, 14. Horváth Tímea, 22. Dalos Máté, 26. Vásárhelyi Máté

Buff Epic Trail 68K–Sky Ultra Világbajnokság: 8. Dendel Nikolett, 10. Wermescher Ildikó, 14. Paál Emőke, 20. Belus Tamás

Buff Epic Trail 42K–Sky Világbajnokság: 6. Tiricz Irén, 15. Horváth Tímea, 19. Lantos Borbála, 23. Horváth Kornélia, 18. Dalos Máté, 21. Józsa Gábor

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában