Ínycsiklandó megyei értékeink

Mint ahogy arról beszámoltunk, a napokban tovább gazdagodott a megyei értékek tára, a lista többek között panyolai szilvás ételekkel bővült. Ha végignézünk a 142 értéken, láthatjuk, hogy bár szerepelnek köztük finomságok, így például a tuzséri jonatánalma, az újfehértói fürtös ágyas meggypálinka, az újfehértói fürtös meggy, a milotai dió, a nagydobosi sütőtök vagy a tiszaadonyi sajt, különleges ételeinket eddig csak a szatmári szilvalekvár képviselte. Mostantól viszont a panyolaiak büszkeségei is az értékeink közé tartozik – immár hivatalosan is.

Mert a térségben élők mindig is tudták, hogy az ételeik egyediek, különlegesek, és nemcsak az összetevők miatt, de azért is, mert a hagyományaik mellett ezekben is őrzik a múltjukat, s az előttük élő generációk gondolkodását, mindennapjait.

– Nagyon örültem a hírnek, mert számomra is fontosak a hagyományok – mondta lapunknak Pirosné Marica. – Tisztelem azokat, akik időt és energiát fektetnek abba, hogy a múlt értékeit továbbvigyék, és megmutassák a kincseinket a nagyvilágnak.

Fahéj és szegfűszeg

– Azt gondolom, csak úgy van jövőnk, ha nem hagyjuk el a múltunkat – én is ennek szellemében fogadom Panyolán a vendégeimet. Akik nálunk szállnak meg, kötött-tészta-levest és töltött káposztát biztosan kóstolhatnak, ahogy a már említett panyolai szilvás ételt és szilvalekváros fonott fánkot is – mondta lapunknak Marica, aki utóbbi két finomságról részletesen is mesélt. – Régen a falusiak abból főztek, amit a ház körül megtermesztettek, itt, Panyolán pedig adta magát a szilva s a lekvár. Ezt a levest főként nyáron készítették, de mivel aszalt szilva mindig volt a konyhán, bármelyik évszakban megfőzhették.

– Nagyon finom melegen vagy langyosan is, de a legtöbben hidegen ették, sőt, ezt vitték az aratómunkásoknak, hiszen hűsítette őket a nagy melegben. Én is gyakran elkészítem: odateszem főni a szilvát, a vízbe a cukor mellett egy kis sót is teszek, de amit nagyon szeretek benne, az a fahéj és a szegfűszeg. Tejszínes pudingporral habarom be, de egyszerű tejes-lisztes habarással is tökéletes. Miközben fő, a szilva egy részét kiveszem, összeturmixolom, és úgy teszem vissza, ettől lágyabb és homogénebb lesz a leves, amit sokan lekvárból csinálnak. Én általában puliszkával tálalom, mert a két ízvilág tökéletesen kiegészíti egymást – mesélte Marica, aki a szilvalekváros fonott fánkról azt mondja: az elkészítéséhez csend kell és nyugalom, sőt, még arra is figyel, hogy ne legyen huzat a helyiségben, ahol készíti.

Finom bánásmódot igényel

– Ez egy lágy kelt tészta, ami nagyon finom bánásmódot igényel. Amikor megdagasztom, nem szabad nyújtani, csak lazán kihúzni, majd ráteszem a lekvárt, és fonatot készítek. Ilyenkor még a telefont sem veszem fel, mert a munkát nem szabad abbahagyni, és arra is nagyon kell figyelni, hogy ne szívja meg magát olajjal. Ha elkészült, porcukorral megszórom: aki már kóstolta, ódákat zeng róla. Egyszer megkérdezte valaki, hogy másnapra milyen az állaga: nos, nem tudtam neki válaszolni, mert a sütés napján mindig elfogy – mesélte nevetve Marica.