Hogyan lesz egy nyugalmazott egyetemi oktatóból csikós?

Karikás ostor csattogó hangjától visszhangzott a közelmúltban Sóstógyógyfürdőn az erdő egy szeglete. A Keleti Turul Kft. szervezett oda egy hagyományőrző programot, amit bemutatójával színesített egy csikós is. Az eredeti hortobágyi csikósruha, a szakszerű cserdítések arról árulkodtak a jelenlévőknek, hogy igazi pusztai emberrel van dolguk.

E sorok írója is azt hitte, hogy a Hortobágyról érkezett a Nyírségbe az ostoros vendég, de aztán kiderült, hogy a valóság ennél sokkal érdekesebb.

Csinos ostor nagyapától

A karikást kiválóan kezelő csikós ugyanis csak hobbiból választotta a pásztorkodásról árulkodó viseletet, valójában Vasmegyeren él, és egykoron a Nyíregyházi Főiskolán, majd az egyetemen tanított a közgazdaság-tudományi tanszéken közgazdaságtant és vadgazdálkodást. Hogyan lesz vajon egy nyugalmazott egyetemi oktatóból csikós? – szegeztük a kérdést dr. Gazdag Ferencnek.

– Két oka is van, hogy most itt állok csikósruhában. Még gyermek voltam, amikor a szíjgyártással foglalkozó nagyapám készített nekem egy csinos kis ostort az alkatomnak megfelelő méretben, s mivel az őseim pásztorok voltak, megtanított engem a használatára. A szomszédok nagy örömére szorgalmasan gyakoroltam a karikás ostorral. Nagyon jól megtanultam a kezelését, nagyokat cserdítettem vele. Mindez Tiszaladányban történt, ahol Bocskai hajdúi közül is sokan letelepedtek.

Gyertyaoltásra is alkalmas

– A másik meghatározó élmény jóval később ért, amikor az egyetemen tanítottam Hortobágy térségéből érkezett hallgatókat. Meséltek az ottani életről, hiszen bár elszakadtam a szülőföldtől, de érdekelt a pásztorkodás. Ellátogattam végül Hortobágyra, a tanítványaim révén megismerkedhettem az öreg pásztorokkal is. Nagyon jó kapcsolatba kerültem velük, vásároltam tőlük kifogástalan ostorokat. Garai Lajos bácsi évtizedekig dolgozott csikósként, az egyik leghíresebb csikós volt a szakmájában, a legjobb ostorokat tudta készíteni.

– Mostanában ismét sokat gyakorlok az ostorral a vasmegyeri szomszédaim nagy örömére. Olvastam ugyanis, hogy az ostorral el lehet oltani a gyertyát, le lehet vele az asztalról csapni a diót, a kukoricaszemet, vagyis ennyire precíz műveletek elvégzésére is alkalmas. Ugyanakkor egykoron fegyverként is lehetett használni. A sárréti legények simán leverték vele a farkast. Ólomgolyót tettek a végére, s megbéklyózták az ordast. A legényekre jellemző volt a virtuskodás, még abból is versenyt rendeztek, hogy az ostorral ki tud egy falevelet kettévágni. Ahhoz, hogy valaki ezt a szerszámot jól kezelje, kell némi érzék, de a legfontosabb a sok-sok gyakorlás. De ezzel így vagyunk az élet más területén is – mondta dr. Gazdag Ferenc, aki mesélt egy történetet is.

Ébren tartották az érdeklődést

– A közgazdasági egyetem könyvtárában ültem, s úgy hallottam, mintha kint az udvaron karikással próbálnának cserdíteni. Amikor indultam haza, látom, hogy négy férfi próbálkozik egy ostorral. Kértem, hadd próbáljam meg én is. Elkerekedett szemekkel néztek rám, amikor cserdítettem, pattogtattam az ostorral. Nem gondolták volna, hogy egy közgázegyetemi hallgató megszólaltatja a karikást.

– Ez is egy olyan kis epizód volt, ami ébren tartotta az érdeklődésemet a múlt iránt. Aztán elkészültek a kiváló betyárfilmek, a Rózsa Sándor, a Talpuk alatt fütyül a szél, vagyis folyamatos volt a lelkesedésem a pásztorvilág iránt, és szerencsére ez mind a mai napig nem hunyt ki.

Odavonzza a tekintetet

Mit szól a család, hogy ilyen furcsa hobbija van?

– Tulajdonképpen nem ez az én hobbim, hanem a vadászat. A családtagok a pásztorkodás iránti rajongásomat kellő türelemmel elfogadták, elviselték, sőt büszkék voltak rám, hogy ezzel is foglalkozom. Egy férfin nem mutat rosszul ez a csikósruha, ha az ember valahol megjelenik benne, odavonzza a tekintetet. A hallgatóimnak is tartottam bemutatókat szakmai napokon, természetesen fel is vettem ezt az öltözetet. Később aztán a diákok kérték is, hogy a búcsúbulira vegyem fel a „szép ruhát”.