Keresztapa a tóparton

Aki nagyon hűséges egy-egy horgásztóhoz, s rendszeresen odajár hódolni a szenvedélyének, előbb-utóbb vesz ott egy stéget. A Nyíregyházán élő Técsi Gyula a fordított utat járta be: tavaly tavasszal egy ismerőse javaslatára vett egy stéget a Leveleki-víztározónál, ezért már úgy illik, hogy Leveleken horgásszon, amikor az ideje engedi. A bő egy év tapasztalatairól kérdeztük a fiatal horgászt még október közepén, amikor hét ágra sütött nap, így érthető, hogy a fényképünkön miért látható pólóban.

–  Nem bántam meg, hogy beruháztam egy stégre. Már csak a környezet miatt is megérte, ha nem fogok semmit sem, akkor is jól érzem itt magam. Nem volt olyan sok időm még horgászatra, nincs még kijelölve egy állandóan beetetett hely sem, kell egy kis tapasztalat, mire kiismerem a vizet. A családtagok is kijönnek ide levegőzni, jól érzik magukat, s legalább együtt vagyunk. Sütésre, főzésre is van lehetőségünk, ha éjszakára is szeretnék maradni, a stégen lévő házikóban meg is alhatom.

– Az elmúlt egy évben a legnagyobb halam egy 10 kilogramm feletti tőponty volt. Kapott egy chipet, s én lehettem a keresztapja is, a párom után Szonjának neveztem el.  Ha valaki majd kifogja, kíváncsi lennék rá, hogy vajon azóta növekedett-e a súlya vagy csökkent. A stégemről fogtak már 27 kilogrammos harcsát is az ismerőseim. A jegyesem sokat van kint velem a tónál, szereti a természetet. Kapott tőlem egy sneciző botot, olykor pecázgat is. Nagyon jól érezzük magunkat itt, bárkinek tudnám ajánlani a tavat.

– Azzal nem foglalkozom, hogy egy bizonyos súlyhatár felett a halakat vissza kell engedni, az élmény az, ami vonzó a horgászatban. Igaz, tavaly fogtam egy 2 kg körüli pontyot, azt hazavittem, s feltálaltuk karácsonyi ünnepi menünek, halászlé készült belőle. Számomra azonban nem ez a fő motiváció. Szeretek kint lenni a természetben, nagy élményt nyújt a kapás, a fárasztás – mesélte Técsi Gyula, aki a kezdeteket is felidézte érdeklődésünkre.

– Gyermekkoromban zsebpecával kezdtem a kanálisok partján. Édesapám jött mindig velem, de ő nem horgászott, csak vigyázott rám.  Akkor még Gégényben laktam, s a község és Dombrád közötti kanális volt a kedvenc helyem, majd következett Szabolcsveresmart. Ahogy nagyobb lettem, sokat horgásztam egy nagyhalászi rokonommal is, akitől rengeteget tanulhattam a horgászatról. Tavasztól novemberig gyakran voltunk a vízparton.

–  Régebben a Tiszához is kimentem a barátaimmal keszegezni, de távolabb költöztem a folyótól, így maradt Levelek, ami aránylag közel van Nyíregyházához. Egyszer a balatoni pecázást szívesen kipróbálnám, de próbára tenném ügyességemet a Pó folyónál is. Bár az is igaz, ha a leveleki tavat alaposabban megismerem, nekem tökéletesen megfelel majd. Ráadásul ott van a tó közepén a sziget is, egyszer jó lenne onnan is horgászni – tette hozzá Técsi Gyula.