Az egészségükért futottak, sétáltak

A szeles-esős szombat után rámosolygott a szerencse a III. Ápolók-gondozók futása résztvevőire, akik vasárnap ideális futóidőre ébredtek. 

Az erdei tornapályán kora délelőtt szakmabeliek, családok, baráti társaságok, klubok és egyesület készültek a közös mozgásra: a legtöbben hosszabb-rövidebb távon rajthoz is álltak, a fiatalabbak futottak, az idősebbek inkább sétáltak, de senki nem ült a babérjain. A közös bemelegítés – zumbázás – után, de még az indulás előtt volt néhány percünk beszélgetni.

Fizikai és mentális erő

– Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóján, február 19-én ünnepeljük a magyar ápolók napját.  Kossuth Lajos legfiatalabb húga szervezte meg 1849-ben a legelső katonakórházakat, ő tette le a modern betegápolás, -gondozás alapjait hazánkban. Húsz évvel ezelőtt jómagam is ápolóként kezdtem, ma pedig misszómnak tekintem, hogy az egészségügyben és a szociális szférában dolgozók rendszeres mozgással tegyenek az egészségük megőrzéséért – mondta el lapunknak Kiss Hedvig, a szervező Élet Forrása Egyesület elnöke. 

A szakember hozzáfűzte: az ápolók, gondozók a képzésük során megtanulják, mit kell tenniük azért, hogy a megfeszített munka, a leterheltség ellenére fizikailag és mentálisan is erősek maradjanak, példát mutatva a pácienseiknek, gondozottjaiknak.

– Ha heti három alkalommal beiktatjuk az életünkbe a mozgást – legyen az futás, séta, torna, tánc –, már sokat tettünk az egészségünkért, ami mindannyiunknak a legfontosabb – jegyezte meg Kiss Hedvig.

Dr. Leskó Éva gyógyszerészként szakmabeli támogatója a rendezvénynek. – Ahogy itt mindenki, elsősorban én is az egészségem megőrzéséért futok. A mozgás mellett azonban nagyon fontos számomra a közösség, a munkatársakkal, ismerősökkel töltött idő.

Elhivatottság, empátia

– Az ápolók és gondozók számos olyan tulajdonsággal bírnak, melyek az embert emberré teszik. Elhivatottságuknak, teherbírásuknak és empátiájuknak köszönhetően képesek segíteni a legelesettebbeknek. Olyan szolgálatot teljesítenek, amiért nemcsak egy, hanem az év minden napján hálásnak kell lennünk – hangsúlyozta Baracsi Endre, a megyei közgyűlés alelnöke.

Ebben a pillanatban eldördült a startpisztoly, s a versenyzők nekivágtak a leghosszabb, nyolc kilométeres távnak. Rögtön utánuk indultak azok, akik négy kilométer  lefutására vállalkoztak, végül az ugyanennyit sétálók álltak rajthoz. Utóbbiak táborát erősítették a Sóstóhegyi Nyugdíjas Klub tagjai. 

Hrenkó Mihályné Julika a kicsi, de lelkes csapat nevében elmondta: amikor csak az idejük és erejük engedi, csatlakoznak a különböző mozgásprogramokhoz. Rendszeresen sétálnak, táncolnak és kirándulnak, így tartják fitten magunkat. 

Ezt csak szívvel-lélekkel lehet csinálni

Tóth Istvánné gyermekvédelmi asszisztens, a nyírszőlősi befogadóotthon munkatársa.

– Igyekszem odafigyelni magamra, arra, hogy a munka és a család mellett kikapcsolódásként a sportolásra is szakítsak időt, így hetente kétszer nyolc-tíz kilométert sétálok. Szeretném megőrizni a testi-lelki egyensúlyomat, amiben sokat segít a rendszeres mozgás. Egy-egy munkanap végére jó pár kilométer van a lábamban, de bírom, talán pontosan azért, mert a szabadidőben az aktív pihenést választom  – magyarázta a szakember, aki két évtizede kezdte a pályát.

– Szívesen foglalkozom állami gondozott gyerekekkel. Nem mondom, hogy könnyű, mert nem az, de ha visszamehetnék az időben, most is ezt a hivatást választanám. Ezt csak szívvel-lélekkel lehet csinálni. Ha úgy nem megy, hamar szakmát vált az ember.