Egy verseny nem mindig a nagy halról szól

Az elmúlt vasárnap nem unatkoztak a horgászok a Leveleki-víztározó északi gátján. Ott rendezték meg ugyanis a Halcatraz–Aventus Horgászversenyt az úszósok számára, s az érzékeny készségeket, a 13 méter hosszúságú rakós botokat gyakran vették ki a vízből a versenyzők kisebb-nagyobb halakkal a horgokon. 
Három szakágban indulhatnak 
A helyszínen a verseny szervezőjét, Sveda Tamást kérdeztük meg a versenysorozatról. 
– Ez a versenysorozat hét vasárnap kínál programot a kihívásokat szeretők számára. Három szakágból rendezünk versenyeket. Két vasárnap az úszós szakágé, majd lesz megmérettetése szintén két vasárnap a hosszú előkés feeder szakágnak, és a method módszer hívei is két vasárnap bizonyíthatják tudásukat ugyanezen a helyszínen. Minden egyes versenyt értékelünk, illetve az azonos szakágak két fordulóját is összesítjük. A hetedik vasárnap különleges lesz, mert ott az egyes fordulók legjobbjai versenyezhetnek egymással, pontosabban mindenki szabadon választhatja meg azt a módszert, amellyel versenyezni szeretne, nem lesznek annyira kötöttek a szabályok – tájékoztatta szerkesztőségünket Sveda Tamás. 
Egyenlő esélyekkel indulnak 
– Ez még csak az első versenyünk, így lehet még jelentkezni a július 16-ai második úszós versenyre, valamint az azt követő rendezvényekre. Részt lehet venni akár egy fordulóban is, s ez éppen úgy vonatkozik a hosszú előkés feederezésre, mint a method módszerre. 
Vajon mitől különleges a Leveleki-víztározó északi gátja? – hangzott el egy újabb kérdés. 
– Ha jól tudom, a vármegyében ez az egyetlen olyan víztározó, amelynek a partján, pontosabban az úgynevezett északi gáton negyven személy egymás mellett le tud ülni versenykörülmények között. Ez a gát ugyanis legalább négyszáz méter hosszú, vagy még egy kicsivel több is. A pálya egyenletes, nincsenek bedőlt fák, nincs nádas, egyenlőek az esélyek a versenyzők számára. Ráadásul a verseny színhelyét autóval is meg lehet közelíteni, s ha sok a felszerelés, ez sem utolsó szempont. Az északi gát továbbá azért is előnyös egy-egy verseny megrendezésekor, mert gyakran északi irányból fúj a szél, s így a horgászok védve vannak a széljárástól, a készségek bedobását nem zavarja meg a hátulról érkező légmozgás. Ezen a gáton akár országos bajnokságokat is lehetne rendezni olyan szak­ágakban, ahol húsz-harminc fő az indulók száma, gondolok például egy női bajnokságra. 
Az utolsó szó a természeté 
– Most erre a versenyünkre tizennégy horgász jelentkezett. A versenyzők szeretik a kihívásokat. Tegnap például az egyik versenyző kijött edzeni, néhány óra alatt fogott húsz kiló kárászt. Most húsz méterrel egy kicsit arrébb ül, de még egy darab kárászt sem fogott. Hiába tervezi el a horgász azt, hogy mivel etet, mi lesz a csali, ami az egyik nap bejön, nem biztos, hogy másnap eredményes lesz vele a horgászat. Vannak sémák, amiket a horgászok előszeretettel alkalmaznak, de az utolsó szót mindig a természet mondja ki, a természet dönt. Itt Leveleken sem lehet tudni, hogy a 200 hektár felületű vízen a szél vagy az áramlat miatt merre tartózkodnak a halak. 
A július 9-i versenyen csak férfiak várták a halak kapását. A nők vajon nem szeretik a kihívásokat? – kérdeztük a viadal szervezőjétől. 
– Csak az úszós megmérettetésre nem jelentkeztek női versenyzők, a másik két szak­ágnál már itt lesznek a gyengébbik nem képviselői is. 
Felvetettük azt is, hogy egyesek 13 méter hosszúságú rakós bottal próbálkoztak, míg mások rövidebb orsós bottal horgásztak. Vajon kinek van igaza? 
– Ezt sosem lehet tudni, nem lehet megmondani előre. A verseny négyórás, ennyi idő alatt kell tudni súlyra a legtöbb halat fogni. Nem lehet megmondani, hol találunk halat, nem lehet tudni, melyik botnak van nagyobb esélye fogásra, ezen a gáton egyforma eséllyel indul mindenki. 
A nyíregyházi Halcatraz Webáruház és Horgászcentrum miért érzi fontosnak, hogy ilyen versenyeket szervezzen? 
– A cég szeretné, hogy a régiónak, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyének legyen egy olyan versenysorozata, amelyre az ország más részeiből is elutaznak ide a résztvevők. A fő cél, hogy újra legyen mozgalmas, lüktető versenyélet a vármegyében. Szomorú kimondani, de egyre kevesebben versenyeznek. Tény, hogy drága a versenyhorgászat, de szerintem nem ez a hátráltató tényező. Mindenki nagy halat akar fogni, s ezek a versenyek nem mindig a nagy halakról szólnak, hanem a sok apró halról. 
Megszökött az amur… 
Aki szervezi a versenyeket, az biztos szeret is horgászni. Ilyenkor nem fáj a szíve, hogy nem ülhet ott a parton egy bottal a kezében? – faggattuk tovább Sveda Tamást. 
– Valóban tök jó lenne ott ülni, de éppen ma mondtam a barátomnak, jó volt úgy felkelnem, hogy nem kellett etetőanyagot kevernem, nem kellett az autót telepakolni horgászcuccal, ugyanakkor sok olyat látok és tapasztalok a vízparton, amit később én is felhasználhatok, ugyanis nyolc éve versenyzem. Nagykállóban laktam, s a szüleim rendszeresen elvittek magukkal horgászni. Megszerettem ezt a hobbit, bár olykor voltak szünetek. 
– Most itt van a versenyzők között az a személy, aki nyolc éve megkérdezte, lenne-e kedvem versenyezni, mert úgy látja, jól csinálom, van érzékem hozzá. Az első versenyemet majdnem megnyertem, de a szákból kiugrott egy amur, s végül csak a harmadik lettem. 
– A versenyláz azonban elkapott, s egymást követték a versenyek. Aki egy versenyen részt vesz, akár kimondja, akár nem, azért indul el, mert győzni szeretne, a dicsőség, a siker motiválja. Egyébként a feederesek versenyén én is el szeretnék majd indulni. Korábban a vármegyei versenyeken voltam már többször győztes, többször második, de országos szinten még nem sikerült kiemelkedő eredményt elérnem, de majd talán egyszer az is sikerül – tette hozzá Sveda Tamás, akivel a tó partján podcastet is készítettünk. A podcast meghallgatható a szon.hu portálon.  

Sebők Zsolt nyerte az első fordulót, minden halat megbecsült