Lángoló kémény, kiömlő parázs - életet mentett a vásárosnaményi zászlós

Nem „hős” akart lenni, azért választotta a rendőri hivatást, hogy másoknak segíthessen, azonban az élet bizonyos időközönként olyan helyzetek elé állítja Takács Tamást, amikor akaratlanul is hőssé válik, mások szemében mindenképp. 

– Én ezt nem tartom hőstettnek, ösztönösen és gondolkodás nélkül cselekedtem, amit szerintem más is megtett volna hasonló helyzetben – mondta lapunknak a Készenléti Rendőrség zászlósa, aki december 29-én Vásárosnaményban bizonyította éberségét és bátorságát.

Elkerülték a gőzrobbanást 

– Az utcáról hangos durranásokat lehetett hallani, mintha tűzijáték szólt volna, így kinéztem a második emeleti ablakunkból. Észrevettem, hogy a szemben lévő családi ház teteje furcsán csillog, ami nem szilveszteri látványosság volt, hanem a kéményből kiömlő parázs és annak szikrája, a kéményben pedig csaknem másfél méteres lángok csaptak fel – elevenítette fel a történteket Tamás, aki azonnal szólt az édesanyjának, majd átrohant segíteni. Kopogtatott az ablakon, de nem érkezett válasz, azonban feltételezhető volt, hogy az ott élő idős hölgy otthon van. 

– A kapu be volt zárva, ezért átmásztam a kerítésen, a résnyire nyitott bejárati ajtón belépve pedig már érezni lehetett, ahogy a kéményből visszaáramló füst lassan betöltötte a helyiséget. A néni szerintem észre sem vette, mi történik, majd bemutatkoztam, és kértem, menjünk ki az udvarra, ahol édesanyámra bíztam, vigyázzon rá. Ezután visszamentem a házba, és próbáltam minden levegőztetőnyílást lezárni, hogy a tüzet ne táplálja tovább az oxigén. Úgy tűnik, sikerült, mert pár perccel később a lángok teljesen megszűntek, és a parázshullás is alább hagyott – mesélt tovább Tamás, aki elmondta, valahol a tudatalattijából, a tudományos csatornákon elhangzó ismeretekből jött elő, hogy ilyen helyzetben mit kell tenni. Ahogy arra is emlékezett, hogy vízzel biztosan nem lehet oltani ilyen helyzetben, mert ha a sparheltre akkor víz kerül – ahogy a néni javasolta –, a felszabaduló pára akár gőzrobbanáshoz is vezethetett volna. 

A rendőr zászlós annak örül, hogy a házban nem keletkezett olyan komoly kár, az épület lakható maradt, ám ami ettől is fontosabb, hogy a néni nem szenvedett füstmérgezést, szerencsére orvosi ellátásra sem volt szüksége. Mára kiderült, hogy régen takarították a kéményt, és a benne lévő korom kezdett el izzani, később lángolni. 
Takács Tamásnak nem ez volt az első tüzes esete, pár évvel ezelőtt egy lángoló tetejű házba ment, mert attól tartott, ha valaki van az épületben, akkor nem lesz esélye kijönni onnan. – Ha egy perccel később lépek be, rám szakad a tető – említette az akkori esettel kapcsolatban, s bevallotta, az nem biztos, hogy megfontolt lépés volt, ám ma is bemenne, ha feltételezhető, hogy valaki bent van.

Kidöntött gázcsonk 

– Amit én tettem, az nem hőstett. A mentők és a tűzoltók mindennap megteszik ugyanezt. Persze velem mindig történik valami, mondták már a kollégáim is, ha velem vannak szolgálatban, akkor nem fogunk unatkozni – nevette el magát Tamás. Volt, hogy istállótűzből húzott ki valakit, de mentett árokba borult autóban rekedt sofőrt is. 

– Öt évvel ezelőtt Diósjenőn egy furcsa sistergő, sípoló hangot hallottam, ami nem akart elhalkulni. Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy a szomszéd kerítését egy autó letarolta, kidöntötte a gázcsonkot, amiből ömlött ki a gáz, s az adta a jellegzetes hangot – utazott vissza az időben Tamás, aki a kocsit áramtalanította, a nőt kiemelte a járműből, majd hívta a mentőket, tűzoltókat. 
Takács Tamást mindig megtalálják azok az esetek, amikor segíthet, és ezek motiválják a hivatásában a 38 éves zászlóst, aki egyik eset után sem érezte azt, hogy hősiesen cselekedett. Csak a kötelességét tette, és teszi a jövőben is.