Kukucska István, a tűzben edzett férfi

Már 1884-ben, azaz 140 évvel ezelőtt, a Nyíregyházi Tűzoltóság alapító tagjai közt is ott voltak a felmenői, így kijelenthető, 140 éven át mindig volt tűzoltó a Kukucska családban.

– Szinte a tűzoltóságon nőttem fel. Apám is tűzoltó volt. Szemben laktunk a nyíregyházi laktanyával, így gyakorlatilag mindenkit ismertem. Már akkor, gyermekkoromban megfogalmazódott bennem, hogy egyszer majd én is tűzoltó leszek. Amikor a katonaságtól tartalékos tisztként leszereltem, nem a honvédséget választottam, hanem megpróbáltam a tűzoltói állományba bekerülni. Abban az időben nem úgy volt, hogy valaki jelentkezik, és már fel is veszik, ez inkább „kihalásos alapon” működött. Ha valaki elment nyugdíjba, annak a beosztására felvettek valakit – kezdte visszaemlékezését Kukucska István.

– Apám májusban ment el nyugdíjba, engem előtte, 1974. február elsejével vettek állományba. Lényegében az első napomtól fogva vonulós tűzoltó lettem, akkoriban úgy mondták, hogy bakancsos tűzoltó. Rögtön be is osztottak fecskendőre is. Emlékszem az első munkanapomra is. A felszerelés, a ruházat, ismerkedés a szerekkel... Az a nap sem telt tétlenül. A tanácsháza melletti illatszerbolt neonreklámja kigyulladt, egy poroltóval végül eloltottuk a tüzet, így nem lett nagyobb a baj. Kezdettől fogva kiváló mentoraim voltak, ők csak azt mondták: legyek mellettük, figyeljek és tanuljak – mondta.

– Nem volt nehéz beilleszkednem a tűzoltóság életébe, mert mindenki segítő szándékkal állt hozzám. A délelőtt képzésekkel ment el, délben volt egy kötelező hatvan perces pihenő volt, amikor le lehetett feküdni. Ha nem volt riasztás, délután kötelező sportfoglalkozás volt, ami általában röplabdázásból állt, más sportágat nem engedélyeztek a balesetveszély miatt, majd a tűzoltó felszerelések karbantartásával, gyakorlásával foglalkoztunk. Májusban behívatott a parancsnok, mivel nagyon jól gépeltem, tanultam gyors- és gépírást is, illetve segítettem az adminisztrációs munkákban, így felajánlották, hogy elküldenek tűzoltó tiszti iskolára Budapestre, kétéves bentlakással. Apám nagyon örült, hogy a fia „többre viszi” a tűzoltóságnál, így a családi tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy ha vállalom a képzést, ők támogatnak. Nehéz döntés volt, mert a feleségemmel friss házasok voltunk, lányunk pedig egyéves. A feleségem két évig itthon maradt vele, természetesen a szüleink is nagyon sokat segítettek. 1976-ban alhadnagyként végeztem el a tiszti iskolát, tűzmegelőzési munkakörbe kerültem, három év múlva pedig megbíztak Kisvárdán a tűzoltó-parancsnokság helyettesi teendőivel. Ott egy évig dolgoztam, 1980-ban pedig felkerültem a megyei tűzoltó-parancsnokságra, főelőadói beosztásba. Két év múlva kiemelt főelőadó lettem, majd engem bíztak meg a csoportnak, később az osztálynak a vezetésével. A tiszti iskola elvégzése után már nem vonulós tűzoltó voltam, hanem a tűzmegelőzési hatósági területen dolgoztam. Én mindig „szerettem” a jogszabályokat, az azzal kapcsolatos előírásokat, így ezen a területen folyamatosan képeztem is magam. Tűzhöz már csak akkor mentem, ha kiemelt tűzeset történt és annak a tűzvizsgálatát mi végeztük el. Pályafutásom során több ezer ilyen vizsgálatot folytattam le, később több, mint 10 éven keresztül igazságügyi tűzvédelmi szakértőként is dolgoztam – sorolta pályafutásának főbb mérföldköveit Kukucska István, aki szívesen emlékszik vissza az 1988-as évre.

– Az egyéni eredmények összesítése alkotta a csapatok értékelési sorrendjét, az összesített versenyt a mi csapatunk nyert meg, így országos első helyezettek lettünk, ami nagy meglepetést okozott az ország tűzoltói körében – mondta büszkén.

Kukucska István szerint az akkori tűzoltási felszerelések most már muzeális értéket képviselnek.

Kukucska István életében 1992-ben jött egy váltás, egy fordulat.

– Feleségemmel 1992. május 29- én megalakítottuk a Tűzmegelőzés Betéti Társaságot, amely ma már kft. Az elmúlt harminckét évben ezen a területen sikerült országos kapcsolatokra szert tennem, a vállalkozást ma már a lányom és a vejem viszik tovább. Több ezer tűzvédelmet választó ember képzésében, vizsgáztatásában vettem részt, akik ma az egész ország területén elismert tűzvédelmi szakemberekké váltak. Nagyon sok céges partnerünk volt, akikhez kijártam ellenőrizni, Büszkén mondhatom, hogy a több mint három évtized alatt a partnereimnél csupán egyetlen tűzeset történt, de az is szándékos gyújtogatás miatt. A 2000-es évek elején már huszonkét alkalmazottunk és hat kirendeltségünk volt az országban. A kétezres évek végén jött a gazdasági válság, csökkent a forgalmunk, de sikerült átvészelnünk A lányomnak is felsőfokú tűzvédelmi végzettsége van, ahogy a nagyobbik unokámnak is, aki szintén a kft-nél dolgozik, a kisebbik unokám pedig környezetvédelmet tanul középiskolában. Sajnos a feleségem hatodik éve, hogy meghalt. Én akkor átadtam a családom részére teljesen a céget, ezután a napi ügyintézésben már nem vettem részt – tudtuk meg Kukucska Istvántól.

– Előtte én már két éve kiváltottam az egyéni vállalkozásomat, tűzvédelem, munkavédelem, képzések vizsgáztatások területére az engedélyemet. Én azóta, mint egyéni vállalkozó, képzéseket szervezek, tűzvédelmi előadásokat tartok, vizsgáztatok, szabályzatokat készítek. Emellett nagyon sok tűzoltó régiségem van, százéves lajt-fecskendő, hatvanéves Magirus gépjármű-fecskendő, hetvenéves tűzoltóújság-sorozat, bekötve, ezeken kívül különféle makettek, könyvek és egyéb szakmai iratok. Én mindent megőrzök. Sokan azt mondják, az ismerősök is, hogy minek nekem ez a sok kacat. Erre én azt mondom: nekem még egyszer kacatot ne mondjatok, ezek értékek, emlék. Mert én azt mondom, aki a múltat nem becsüli, annak nincs jövője – beszélt alapértékeiről Kukucska István, akinek régi vágya, hogy ha találna egy épületet, találna egy szponzort, aki tudna neki abban segíteni, hogy kialakíthasson egy bemutatótermet, ahol ki tudná állítani a tűzoltó-relikviáit, megőrizve és bemutatva ezeket az utókor számára.