Gyilkos görények lökték a kutyák "karjaiba"

Bár az érettségi táján még állatorvosnak készült, végül közgazdász-, majd építész technikus lett – a 60-as években számos társas- és még több családi ház épült fel Nyíregyházán a munkája nyomán – később műszaki ellenőr, aztán a főkönyvelő lett ktsz-eknél, majd az MÉK almatárolójának, azután a gabona felvásárló malmának a beruházását vezette.

Számos nehéz percet élt át a munkája során, de a későbbiekből ma is élénken emlékszik egy meleg helyzetre, amikor már mint a sütőipari vállalat műszaki telepvezetője volt jelen az egykori Racskó pékség bontásánál, s egy oszlop kivétele pillanatában leszakadt a tető pillanatokon múlt a munkás élete, akit sikerült kirántania a leomló gerendák alól.

Az állattenyésztést hobbi szinten művelve előbb postagalambokat tenyésztett, amihez akkoriban még a katonaság engedélyét is be kellett szerezni. A görények vetettek véget a galambtenyészetének, megtámadták a dúcot és egyetlen éjszaka alatt 150 galambját gyilkolták le. A maradékot, megannyi kiváló postáját a „jó barátok” szárnyazták meg, amikor ládában küldte őket versenyre (ezeken nagy távolságra elviszik, majd elengedve azt nézik kinek a galambjai találnak minél hamarabb haza), hogy aztán el is vigyék magukkal a kiváló tenyészmadarakat.

A kutyázás, ami a galambok védelmében tartott házőrző és kotorék ebekkel indult, ezután indult fejlődésnek a Szekeres-portán. Az első egy foxi volt, ami ugyan nem vált be, de sikerült szereznie egy német importból származó tisztavérű drótszőrű foxit. „Grácia of Avas” volt a böcsületes neve, s ő lett a Szekeres-féle tenyészet megalapítója.

- Csodás vevőim voltak – meséli Pali bácsi – Az egyik például 17 ezer forintot kínált Avas-ért és a két kölykéért, amikor ezer forint körül voltak a havi fizetések. Persze, hogy nem adtam. Tisztában voltam vele mekkora érték van a kezemben.
Később import kutyákat hozott be, majd vitt is ki exportra. Az általa tenyésztett foxiknak hamar híre ment Nyugat-Németországban az után, hogy az oda kikerült szuka mindent megnyert, amit egy kutya csak megnyerhet tenyésztői versenyeken.

- „Kitty of Vénusz” fogalommá lett a német kutyatenyésztőknél oly annyira, hogy kerámiából megmintáztatták az 1:10 arányú szobrát, amelynek egy bronz másolatát magam is őrzöm – veszi le az ereklyét a szobája falán körbefutó polcokat zsúfolásig megtöltő érmek, díjak emléktárgyak közül az elismert nyíregyházi tenyésztő.

Szekeres Pál nemzetközi bírói karrierje is abban az időben indult. A foxival kezdte, de fokozatosan mind több kutyafajtára – a welsh-, a jugd terrierektől a tacskókon, vizslán s a retriveren át egészen az agarakig, s a szánhúzó kutyákig - tette le a vizsgát, szerezte meg az avatott bírálói jogosítványokat. Ekkoriban lett a Magyar Ebtenyésztők Oszágos Egyesülete (MEOE) Nyíregyházi szervezetének az elnöke és vadász ismeretségei révén sikerült megszereznie az erdőgazdaságtól az egyesület számár a Kótaji út menti erdőrészt, ahol kotorék-, agár pályák mellett még olyan keneleket is kialakítottak, amelyekben a panelházak kutyakedvelő lakói tarthatták a kedvenceiket.

- Sajnos ez a bérleti viszony 2006-ban megszűnt, mert az utódom nem fizette a díjat – mondja szomorkásan, az egyesülettel egyébként is megromlott viszonyának okaira térve.- Az 1981-es plovdivi vadászati világkiállításon mint bíró és mint kiállító is részt vettem. Vizslákat bíráltam és foxi, valamint jugd terriereim összesen 5 világgyőztes címet hoztak haza. Úgy látszik ez utóbbi siker nem tetszett, s kikezdtek a MEOE-ban.

Szekeres Pál ekkor kezdte el szervezni a fajta klubokat, ahogy mondja: „Ezekben a kisebb érdekközösségekben láttam a jövőt. Hiszen ilyen klubokkal találkoztam szerte a világban, ahol ilyenek szervezik a kiállításokat is. Nos, ez a tevékenységem már véres rongy volt a MEOE szemében, ahonnan nemes egyszerűséggel ki is rúgtak.” .
Megalakította a Tiszántúli Ebtenyésztők Sport Egyesületét, amely a Magyar Kutyások Szövetségének a helyi szervezete.

- Emiatt a támadások kereszttüzébe kerültem én is – utal a MEOE-val a mai napig tartó rivalizálásra a „szakadár” ebtenyésztő, aki az igazáért szívósan képes küzdeni.

- Az egyesületet konkrétan több millió forinttal sujtó, függőben lévő bírság ügyében az ombudsmanhoz fordultam. Nevezetesen azért, hogy helyezzék hatályon kívül azt az 1998-as FVM rendeletet, amely a kutyát haszonállatnak nyilvánította, mert ezzel aránytalanul megdrágították a tenyésztés járulékos költségeit. Az ombudsman egyébként alkotmányos jogokat sértőnek találta az ominózus rendeletet – teszi hozzá.

Az általa irányított, 18 éve működő egyesületről szólva Szekeres Pál elmondja: vadászkutyák kiképzésével, vizsgára való felkészítésével foglalkoznak a Zalka Máté utcai motoros pályán, évente két kiállítást, továbbá tenyésszemlét szerveznek, amelyekkel a nemzetközi élvonalban tartják az egyesületet.

- Megengedőbb, egyszersmind állatbarátabb a mi alapszabályunk, amely szerint akár hobbi és keverékkutyákat is szívesen látunk gazdáikkal együtt, legyenek azok gyermekek, avagy nyugdíjas korú kutyabarátok. Fontos feladatunknak tekintjük, hogy gazdikat szerezzünk a kidobott ebeknek, hogy azok elkerülhessék az állatmenhelyet, pláne a sintértelepet. Nagy tervünk egy kultúrpark, amelynek alkalmas területre ígéretünk már van. Úgy képzeljük el, hogy kutyás és lovas emberek, állatot tartók és -kedvelők számára hoznánk létre lélekgyógyító, terápiás céllal. Azért, hogy bárki állat közelbe kerülhessen, ha kedve van simogathassa őket. Ezért például szándékunkban áll ifjú tagjaink közreműködésével idősek otthonába, vagy éppen beteg emberekhez is kivinni egy időre egy-egy barátságos kutyát, hogy kedvükre szeretgethessék az erre vágyó embertársaink – villantja föl legújabb terveit Pali bácsi.

Legközelebb április 5-én találkozhatunk „élőben”a Tiszántúli Ebtenyésztők Sport Egyesületével, amely arra a napra CAC kiállítást és többek között agárbemutatót szervez ….

-Galambos Béla-