Helyi közélet

2008.09.23. 08:23

Úgy érzem, „Balaton-függő” lettem

<p>Tiszabercel - Hatvannyolc éves korában 16 percet javított egyéni rekordján a tiszberceli Eperjesy Ferenc, s azt tervezi, ha összejön, benevez az adriai öbölátúszásra is.</p>

Az nemigen számít szenzációnak, ha valaki átússza a Balatont. Ezt minden évben több ezren megteszik. Vannak köztük gyerekek, felnőttek és idősek egyaránt. Az azonban már figyelemre méltó, ha valaki életében először 67 évesen, másodszor 68 évesen vág neki az 5,2 kilométeres távnak Révfülöp és Balatonboglár között.

Márpedig Eperjesy Ferenc Tiszabercelről ugyancsak nagyapa korban határozta el, hogy nekivág.

– Igaz, kellett egy kis biztatás – eleveníti fel az eseményeket. – Van ugyanis nekem egy barátom, kollégám, a nálam tizenegy évvel fiatalabb Kardos Antal Gávavencsellőn, aki már sokszor átúszta a Balatont. Ő beszélt rá, hogy menjek vele. Úszni mindig is szerettem, rendszeresen járok uszodába. Így aztán nem sokáig kellett győzködni, mikor azt mondta: „Akkor gyere velem”, már el is dőlt a kérdés. Ezer métert korábban is vígan leúsztam. Persze a nyílt víz, meg az ötször akkora táv, mégiscsak más. Fél évvel a verseny előtt már elkezdem készülni, a saját elképzelésem szerint növeltem mindig a hosszakat. Előbb Sóstóra jártam, majd mikor Ibrányban megnyílt a tanuszoda, oda. Sokszor egyedül róttam a hosszakat. A sóstói tavon is gyakoroltam, egy alkalommal leúsztam az egész távot. Az felügyelő csak nézte, ki ez a bolond, aki már órák óta úszik.

– Sose versenyeztem. Úszni ma is csak mellen tudok. De voltak ott olyanok, akik – ahogy mi mondtuk annak idején – „kutyaúszással” tették meg a távot. Persze, a fiatalabbak, akiknek ez meg sem kottyant, csak úgy szórakozásból vissza is úsztak. Így aztán szembetalálkoztunk velük. Integettek, biztattak bennünket. Jó volt a hangulat.

– Higgye el, nem is olyan nagy dolog. Persze nagyon oda kell figyelni, hogy okosan osszam be az erőmet. Meg aztán a tapasztaltabbakra sem árt hallgatni, mert bizony 3500 méternél begörcsölt a lábam, így egy kicsit nehezebb volt befejezni a távot. De így is 16 perccel hamarabb értem célba, mint tavaly. A 3 óra 23 perces időeredmény is jelzi, hogy nem mentem nagy iramot, hiszen a győztes ideje 1 óra 3 perc volt. De hát, nem is nyerni mentem. Bár azt is felfoghatjuk győzelemnek, hogy nem kértem segítséget, végigmentem. Úgy ezer méternél éreztem, hogy a tüdőm kitágul, mintha akkor estem volna át a holtponton.

– Hadd említsek néhány érdekes adatot: az idei Balaton-átúszáson 8312-en indultak, akiknek 70 százaléka volt férfi. A legidősebb 77 éves, a legfiatalabb nyolc. Negyvenen voltak idősebbek nálam, 1880-an értek célba később, mint én.

– Nagy élmény volt. Kellemes, 25 fokos volt a víz, persze előfordult, hogy fel-felcsapott egy-egy hullám, így néhányszor megkóstoltam a Balaton vízét.

Eperjesy Ferenc 1940-ben született Tiszabercelen. Kertészmérnök, növényvédõ szakmérnök. Ma is gazdálkodik. Korábban dolgozott Debrecenben, a helybeli téeszben, sõt, 1983 és ’86 között annak elnöke is volt. A rendszerváltozás után szülei visszakapott földjéhez vásárolt még néhány hektárt, azon gazdálkodik. Egyéni vállalkozásban növényvédelemmel is foglalkozik. De erre, ahogy mondja, egyre kevésbé van igény, mert akik nagyobb területen gazdálkodnak, maguk végzik el ezt a munkát. A törpegazdaságok pedig egyre fogynak.
Felesége mellett – aki nem nagyon örül, mikor hallja: „Menni kell!” – két lánya, három unokája izgul még, mikor nekivág. Jövõre, ha minden jól alakul, elképzelhetõ, hogy benevez az adriai öbölátúszó versenyre. Igaz, egy kicsit tart a sós víztõl, de ha más, akkor õ is kibírja.
Eperjesy Ferenc igazi lokálpatrióta, hiszen úgyszólván egész életpályája szülõfalujához köti. Nem csoda hát, hogy összegyûjtötte Tiszabercel anekdotakincsét, s annak egy szeletét meg is jelentette a Tarka disznó, tarka kutya címû könyvében.

Eperjesy Ferenc igazi lokálpatrióta, hiszen úgyszólván egész életpályája szülõfalujához köti. Nem csoda hát, hogy összegyûjtötte Tiszabercel anekdotakincsét, s annak egy szeletét meg is jelentette a Tarka disznó, tarka kutya címû könyvében.

A történetek érdekessége, hogy szinte valamennyi kötődik a szerző családjához, illetve közvetlen környezetéhez, de a szülőfaluhoz mindenképpen. Azonban az „összegyűjtötte” kifejezést nem általános jelentésben kell érteni, hiszen ahogy e sorok szerzőjének Eperjesy Ferenc elmondta: a fejében vannak ezek a történetek, csupán annyit tesz, hogy egy-egy kulcsmondatot papírra vet, hogy el ne felejtse. Aztán mikor gép elé ül, rögzíti a részleteket is, majd finomítja, szerkeszti, stilizálja. A tájnyelvi sajátosságokat igyekszik megőrizni, hisz így hitelesebb. És, persze, fontosnak tartja, hogy a népi humor is érvényesüljön.
– Sajnos, előfordult, hogy éjszaka jutott eszembe egy történet, akkor rest voltam felkelni, hogy papírra vessem azt a bizonyos kulcsmondatot, reggelre meg elfelejtettem, és azóta se jutott eszembe. Ez a mai napig bosszant. Ezek ugyanis mind igaz történetek.
Már ajánlás is figyelemre méltó, és kifejezi a lényeget: „Aki levesre vizet iszik, attól ne kérj tanácsot! (Nagyapám)”
Sajátos humora már a bevezetőben felvillan: „A múltkor kezembe került „A Kaukázuson túli bolsevik pártok története” című kiadvány. Belemélyedtem egy kicsit... Az én írásom attól jobb!”

- Györke László -

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában