Úgy érzem, „Balaton-függő” lettem

Az nemigen számít szenzációnak, ha valaki átússza a Balatont. Ezt minden évben több ezren megteszik. Vannak köztük gyerekek, felnőttek és idősek egyaránt. Az azonban már figyelemre méltó, ha valaki életében először 67 évesen, másodszor 68 évesen vág neki az 5,2 kilométeres távnak Révfülöp és Balatonboglár között.

Márpedig Eperjesy Ferenc Tiszabercelről ugyancsak nagyapa korban határozta el, hogy nekivág.

– Igaz, kellett egy kis biztatás – eleveníti fel az eseményeket. – Van ugyanis nekem egy barátom, kollégám, a nálam tizenegy évvel fiatalabb Kardos Antal Gávavencsellőn, aki már sokszor átúszta a Balatont. Ő beszélt rá, hogy menjek vele. Úszni mindig is szerettem, rendszeresen járok uszodába. Így aztán nem sokáig kellett győzködni, mikor azt mondta: „Akkor gyere velem”, már el is dőlt a kérdés. Ezer métert korábban is vígan leúsztam. Persze a nyílt víz, meg az ötször akkora táv, mégiscsak más. Fél évvel a verseny előtt már elkezdem készülni, a saját elképzelésem szerint növeltem mindig a hosszakat. Előbb Sóstóra jártam, majd mikor Ibrányban megnyílt a tanuszoda, oda. Sokszor egyedül róttam a hosszakat. A sóstói tavon is gyakoroltam, egy alkalommal leúsztam az egész távot. Az felügyelő csak nézte, ki ez a bolond, aki már órák óta úszik.

– Sose versenyeztem. Úszni ma is csak mellen tudok. De voltak ott olyanok, akik – ahogy mi mondtuk annak idején – „kutyaúszással” tették meg a távot. Persze, a fiatalabbak, akiknek ez meg sem kottyant, csak úgy szórakozásból vissza is úsztak. Így aztán szembetalálkoztunk velük. Integettek, biztattak bennünket. Jó volt a hangulat.

– Higgye el, nem is olyan nagy dolog. Persze nagyon oda kell figyelni, hogy okosan osszam be az erőmet. Meg aztán a tapasztaltabbakra sem árt hallgatni, mert bizony 3500 méternél begörcsölt a lábam, így egy kicsit nehezebb volt befejezni a távot. De így is 16 perccel hamarabb értem célba, mint tavaly. A 3 óra 23 perces időeredmény is jelzi, hogy nem mentem nagy iramot, hiszen a győztes ideje 1 óra 3 perc volt. De hát, nem is nyerni mentem. Bár azt is felfoghatjuk győzelemnek, hogy nem kértem segítséget, végigmentem. Úgy ezer méternél éreztem, hogy a tüdőm kitágul, mintha akkor estem volna át a holtponton.

– Hadd említsek néhány érdekes adatot: az idei Balaton-átúszáson 8312-en indultak, akiknek 70 százaléka volt férfi. A legidősebb 77 éves, a legfiatalabb nyolc. Negyvenen voltak idősebbek nálam, 1880-an értek célba később, mint én.

– Nagy élmény volt. Kellemes, 25 fokos volt a víz, persze előfordult, hogy fel-felcsapott egy-egy hullám, így néhányszor megkóstoltam a Balaton vízét.

A történetek érdekessége, hogy szinte valamennyi kötődik a szerző családjához, illetve közvetlen környezetéhez, de a szülőfaluhoz mindenképpen. Azonban az „összegyűjtötte” kifejezést nem általános jelentésben kell érteni, hiszen ahogy e sorok szerzőjének Eperjesy Ferenc elmondta: a fejében vannak ezek a történetek, csupán annyit tesz, hogy egy-egy kulcsmondatot papírra vet, hogy el ne felejtse. Aztán mikor gép elé ül, rögzíti a részleteket is, majd finomítja, szerkeszti, stilizálja. A tájnyelvi sajátosságokat igyekszik megőrizni, hisz így hitelesebb. És, persze, fontosnak tartja, hogy a népi humor is érvényesüljön.
– Sajnos, előfordult, hogy éjszaka jutott eszembe egy történet, akkor rest voltam felkelni, hogy papírra vessem azt a bizonyos kulcsmondatot, reggelre meg elfelejtettem, és azóta se jutott eszembe. Ez a mai napig bosszant. Ezek ugyanis mind igaz történetek.
Már ajánlás is figyelemre méltó, és kifejezi a lényeget: „Aki levesre vizet iszik, attól ne kérj tanácsot! (Nagyapám)”
Sajátos humora már a bevezetőben felvillan: „A múltkor kezembe került „A Kaukázuson túli bolsevik pártok története” című kiadvány. Belemélyedtem egy kicsit... Az én írásom attól jobb!”

- Györke László -