Szexualitás a testi fogyatékosoknál

Ezt az elképzelést

táplálják a

tömegkommunikációs

eszközök is, ugyanis a

szexuális kapcsolatot mindig fiatal,

magas, karcsú, szép testű emberekkel

ábrázolják. Az agyunk arra van

beprogramozva, hogy azt képzeljük, hogy az

életerő és a fizikai külső

igen fontos a szexualitásban, és

alig tudjuk elképzelni, hogy olyan emberek is

érdeklődnek a szexualitás

iránt, akiket megnyomorít az

ízületi gyulladás, akiknek agyi

bénulása van, és akik

tolókocsiba vannak

kényszerülve. A szexualitás

azonban egy életre szóló emberi

tulajdonság, ami ugyanúgy

érvényesül a krónikus

betegséggel küszködő

embernél és a testi

fogyatékosnál is, mint ahogy

bármelyik egészséges

embernél. A szexuális

vágyat ritkán csökkenti a testi

fogyatékosság, sőt sokkal

gyakrabban fokozza.

Azok a szexuális

problémák, amelyek léteznek

az egészségeseknél, még

fokozottabb mértékben jelentkeznek a

testi fogyatékosoknál. A

reménytelenség vagy a lehangoltság

csökkenti a szexuális

vágyat, vagy az az akár alaptalan

félelem, hogy az utód

örökölheti a

fogyatékosságot, szintén

csökkentheti a szexuális

aktivitást. Ezek az emberek azt szeretnék

tudni, hogy mit kell tenniük, ha a merev

ízületek vagy izmok

nehézséget és fájdalmat

okoznak a különböző

testhelyzetekben, vagy ha hirtelen

szédülés vagy izomgörcs

áll be a közösülés alatt.

Tanácsot várnak arra vonatkozólag

is, mit tegyenek a húgycsőkatéterrel

és egyéb olyan szerkezetekkel és

eszközökkel, amelyek a szexuális

aktust kényelmetlenné és vagy

taszítóvá teszik. Biztatást

várnak azzal kapcsolatban is, hogy a

hímvessző—hüvelyi

érintkezésnek vannak más

változatai, és léteznek más

szexuális kifejezésmódok

egy szerelmi kapcsolatban, amely egyenlő és

teljes értékű. A

szexuális tanácsadás

még mindig tabu sok kórházban

és rehabilitációs központban,

és nagyon kevés olyan

egészségügyi szakember és

társadalmi munkás van, aki járatos

a testi fogyatékosok szexuális

problémáiban.

Általánosan elfogadott tény, hogy

a férfiaknál sokkal nehezebb a

szexuális rehabilitáció

gerincagysérülés

után, mivel problémát okoz a

merevedés és a

nemzőképesség elvesztése.

Bár a

gerincagy-sérüléses

férfiak 50-70%-a képes merevedésre

(erekció), majdnem mindannyian

elvesztették a magömlés

(ejakuláció)

képességét, és

néhány héttel vagy hónappal

a baleset után már nem termelnek

ondósejteket.

További bizonyíték van arra

vonatkozólag is, hogy

valószínűleg több

szexualitás van abban a

testrészben, ami "a két fül

között van, mint abban, ami a két

láb között".

Gerincagy-sérüléses nők

és férfiak is beszámoltak

arról, hogy pszichológiailag teljes

szexuális

kielégülést éreztek,

jóllehet fizikai

érzékelőképességüket

elvesztették. Némelyiküknél

az érzéketlenné vált testen

új erogén zónák

alakultak ki azok helyett, amelyek már nem

reagálnak az érintésre, és

sok egyénnek megvan az a

képessége, hogy

fantáziájában átélje

az orgazmust azon ingerek alapján,

amelyeket az új területekről kap.

Mások abban találják meg az

örömet és

kielégülést, hogy

örömet tudnak szerezni partnerüknek.

A teljes cikket

ITT olvashatja el!

Önt zavarná a szexben

ha a partnere egy testi fogyatékkal

élő lenne?

KATTINTSON ÉS

SZAVAZZON!

Forrás:

szexualitas.hu

Kapcsolódó cikkek:

Mennyit ér egy fogyatékos?

"Könyörögtem, hogy ölje meg a

fiam!"

Fórumunkból: "Nem lehetne elaltani a

súlyos fogyatékosokat?"

Miért félünk a

fogyatékosoktól?