A varázslat elmaradt

A nézőtéren nagy volt a

zsibongás, tülekedés, senki sem

akart a helyén ülni – legyünk

őszinték: ez az állapot már

inkább káoszba hajlott. A perec

elfogyott, a pódiumon sem történt

semmi értelmes, ami lekösse a figyelmet, a

háttérben meg-meglebbenő

függöny is csak arról

árulkodott: valakik nagyon fejvesztve futkosnak

fel s alá, hogy kitaláljanak valamit,

amivel úrrá lehetnek a helyzeten.

Gyorsan keríteni kell egy mutatványost!

Olyan bűvészfélét vagy

csodatévőt – szűrődtek le a

hangfoszlányok a függöny

mögül, és a civódás sem

maradt rejtve a fülhegyezőssé

váló nézőtéren. A nagy

bajszos nem lesz jó, a múltkor is addig

forgolódott, míg ki nem esett a

zsebéből a titkos gázsi,

aztán gyorsan le kellett léptetni –

emlékeztettek néhányan. A

múltidéző? Történetesen

nem lenne rossz, de hát a publikum nehezen

bocsátja meg neki, hogy görbe

lábú manókhoz hasonlította

a lóháton erre poroszkáló

ősöket... Nincs idő, valakit

találni kell! – jöttek a riposztok,

ám az első sorban hegyelők ekkor

skandálni kezdték a nagy

varázsló, Csiri

bá nevét. Meg is jelent.

Varázsolni fogok, de bizony ez

fájni fog! – mondta nemes

egyszerűséggel. Mit vártatok –

kérdezte a

zúgolódásra–, ekkora

zűrzavaron még én sem tudok egyetlen

suhintással úrrá lenni! Ha

szórakozni akartok, akkor tessék

nekilátni a munkának, és új

és szebb cirkuszt építeni,

amelyben mindenki jól érzi magát!

Csönd lett erre – néhány

néző megcélozta a kijáratot,

közte a szomszéd bácsi, a

kissé morcos Pistike

buksiját veregetve, míg mások

elkezdték összerendezni a székeket.

Valami történt...

Kapcsolódó cikkek:

• Éheznek az idősek

otthonában Nyírkarászon?

- Nyéki Zsolt -