Elsuhant mellettünk

Kedvenc virágával, egy–egy

szál sárga rózsával

rótták le kegyeletüket, a

hamvait tartalmazó

urnánál. Negyedszázados

munkássága nem vész el a semmibe.

Élte rohanó életét, a

földön járt, s felette az

égbolt volt. Szívében pedig a

létra, amin mindenkinek lehetősége

volt közlekedni, de ő is mindig leért

a földre.

Február 21–én délután

futótűzként terjedt a hír

Kisvárdán, hogy hirtelen, 55

éves korában elhunytKoi

Márta, testnevelő tanár,

síoktató. A hír

megmásíthatatlan. Az

örökké vidám s mindenkivel

kedves Márti (néni),

már nincs többé.

Kollégái, barátai, ismerősei

tudták, hogy egészségileg nincs

minden rendben. Az elmúlt év

augusztusában jelentkeztek az első

tünetek. A gyilkos kór,

megtámadta szervezetét. Mindenki

bízott abban, hogy sportos szervezete

elég erős lesz ahhoz, hogy leküzdje

betegségét. A

közelmúltban, már biztató

hírek is jöttek, állapota javul.

Hirtelen jött a szomorú vég. Szombat

éjjel, már 21-én

kórházba került, s a kora

délutáni órákban

szíve nem bírt ellenállni az

újabb támadásnak, s

örökre megszűnt dobogni.

Márti

Romániában-Erdélyben, még

pontosabban,

Gyergyószetmiklósón

született. Gyilkostó és

környéke volt a mindene. A

gyergyói fenyvesek s a havasokban

érezte igazán otthon magát.

Nagyváradon testnevelő szakos

diplomát szerzett. 1985–ben jött

hazánkba, Kisvárdára, s

alapított családot.

Kékcsén kezdett tanítani

1986–ban. A következő iskolája a

Vári volt 93–tól. A 4.sz.

Általános Iskolában

1996–tól, ma Várday

István Általános Iskola

Tagintézmény, tanított.

Leány tanítványai, jelentős

eredményeket értek el,

labdarúgásban és

kézilabdában, úgy hazai, mint

nemzetközi szinten. Közel

negyedszázados munkája

eredményeként több százan,

ezren tanultak meg síelni, s ismerték meg

Gyergyót és

környékét, Erdély

szépségét.

Először testnevelő

kollégáinak szervezett

sítúrákat a

szlovák havasokban. Majd velük

együtt dolgoztak azon, hogy egyre többen,

gyerekek és felnőttek, baráti

társaságok megismerjék a

hóborította hegyek nyújtotta

sízési szépségeit.

De rendszeresen szervezete az Erdélyi

túrákat, hogy szűkebb

hazájának szépségeivel

kápráztassa el a túrákon

résztvevőket. Még a

közelmúltban is szervezte a

túrákat segítői

révén.

Nincs többé. Elment, s most már az

égi havasokból intően figyel

ránk. Búcsúztatását

követően hamvait,

kívánságának

megfelelően a gyergyói havasokban

– ahonnan indult– szórják

szét. Márti nyugodj

békében! Igazából TE itthon

a gyergyói havasokban, vagy de

személyiséged, s elvégzett

munkád örökké itt marad

velünk.

- Vincze Péter -