Nem megy spárgáért a piacra

Idilli a kép: kisvirágok és

vadócok a színen. Felszabadultan,

tét nélkül hancúroznak,

ugyanakkor nagyon is tudatosan szedik a lábukat,

használják a kezüket, döntik a

csípőjüket, játszanak a

szerekkel. A ritmikus gimnasztikának ez a

változata merőben más, mint a

versenysport. Itt a mozgás öröme a

domináns, nem a

pontozóbírók előtt kell

megfelelni. Erre tette fel az életvitelét

idestova 29 esztendeje Varga

Valéria.

A Kisvirágok és Vadócok

Tánccsoport behálózza a

mindennapjait. Akrobatikus rock and roll

mutatványaikat a megyében és a

megyehatáron túl is jól ismerik a

különböző

jótékonysági

rendezvényeken.

– Alázat, elhivatottság és

türelem. Úgy érzem, ezek

nélkül nem csinálhatnám azt,

amit annyira szeretek. Noha mindezt

játékosan tesszük, fegyelem

és követelmény nélkül

nem lenne eredmény – említette.

– Én folyamatosan tanulok a

gyerekektől, akik őszinték

hozzám. Megnyílnak előttem,

kérdeznem sem kell, megosztanak velem sok

információt. Kölcsönös az

adok-kapok. Nálam családias a hangulat,

fogócskázom velük, egyszerűen a

részeimmé válnak.

Elkényelmesedni nem lehet

közöttük, igyekszem mindig

megújulni. A legkisebbek jelentik a legnagyobb

próbatételt: külön világ

az övék, minden

rezdülésükre figyelek. Ha már

kicsi korukban megszeretik a mozgást,

tovább adják azt másnak és

majdan a gyereküknek.

Ebből csak jól lehet kijönni.

Egyébként a gyermekeimtől én

is rengeteg impulzust kapok a munkához.

– Rakamazon cseperedtem fel, a

tanítóim, a tanáraim jó

alapokat adtak, a kitartásom a

sportolásnak köszönhető. A

kisvárdai „Besiben”

testnevelés tagozatos voltam,

súlylökésben az

ifjúsági válogatottságig

vittem. Az NB I B-ben beállósként

kézilabdáztam. Miután

orosz-testnevelés szakon végeztem a

főiskolán, Egyeken lettem kezdő

pedagógus, majd tanítottam a

nyíregyházi Hunyadiban és

Móriczban. Nemrégiben

elvégeztem a közoktatás vezetői

szakot és francia nyelvből is oktatok.

– Én direkt nem a

versenyeztetést tartom szem előtt, szeretem

kihozni belőlük a

megvalósítatlan álmaikat. Egy

felnövekvő emberkénél fontos a

testi-lelki harmünia. Ha valaki

időközben elmegy a csoportomból,

és máshol folytatja a mozgást, nem

zsörtölődöm, örülök,

hogy ragaszkodnak ehhez az életformához.

A sport megtanít arra, hogy nincs „nem

tudom”, hanem

„megpróbálom”. Minden

tanév végén egy

gálán mutatjuk be a szülőknek,

hogy mire jutottunk egymással.

– Hogy meddig lehet ezt csinálni? Csakis

addig, amíg érzem a

bizsergést. Az egy áldás,

hogy a hobbim a munkám. Ma ez

különösen furcsán hangzik.

Igyekszem is megbecsülni a helyzetet. A gyerekek

elismerése a legfontosabb: őszinték,

nyitottak, tiszták. Nem

szükségszerű elvárni

tőlük a tiszteletet, tenni kell

azért...

vállán

Varga Valéria

Lázár

Attilával páros

produkciót mutatott be a

nyíregyházi amatőr

táncversenyen, ahol Keleti

Andrea volt a zsüri elnöke.

Teljesítményük

lenyűgözte a zsürit,

első helyre tartották

érdemesnek őket.

– Szerettem volna

érzékeltetni, hogy nem

csak beszélek róla, hanem

képes vagyok kivitelezni is.

Szaltót és csavart

cigánykereket ugrottam,

kézen álltam a partnerem

vállán, lementem

spárgába. Jó volt

tapasztalni, ahogy közben

őrjöngött a

közönség.

- Ladányi Tóth Lajos -