A sérültek sorsáról senki ne döntsön nélkülük

Az esemény színfoltjaként említhető a moderátor, a debreceni kulturális segítő, Rózsa Dezső. Már a köszöntőben elhangzottak olyan bölcsességek, melyekből érdemes idézni. „Akik fogyatékossággal élnek, csak akkor lehetnek ismert tagjai a társadalomnak, ha  megmutatják, mire képesek. Ha megvan az érdekképviselet ereje, ha kell, összefogva, úgymond kényszerítse ki az épek társadalmától, hogy higgye el: a Taigetosz szélén is nyílik virág”.

Kevesen tudnak az egyesület létezéséről

Első előadóként Nagy Tündét, az egyesület elnökét szólította mikrofonhoz, aki többek között elmondta: ez már zárókonferencia,  ugyanis tavaly hasonlók zajlottak a kistérségekben. Megyénkben az 1950-es években kezdődött a látássérültekről való gondoskodás. Azóta a régi szövetség többször is költözött, míg megkapta jelenlegi helyét az Országzászló tér 8. szám alatt. 2004-ben szinte egy tollvonással eltörölték a vakokról való állami gondoskodást, ezért szervezeti átrendeződést hajtottak végre.  Ekkor alakult egyesületté. 2010-ben országunk egész területére módosították a működési engedélyüket. Tagok azok a súlyos látássérültek lehetnek, akik erre vonatkozó ellátásban részesülnek. Szívesen fogadják azokat a gyengénlátókat is, akik dokumentálják állapotukat.

Kevesen tudnak az egyesület létezéséről, így a taglétszám növelése érdekében nagyobb odafigyelést várnak a kapcsolódó szakmai szervezetektől. Az alapszabályukban megfogalmazott tevékenységi kör a látássérült személyek képviselete,  rehabilitációs foglalkoztatása, mely annak a tanúsítványnak köszönhető, amit az egyesület hazánkban elsőként valósíthat meg a  hasonló szervezetek közül; ennek folytán foglalkoztatják képzett látó és sérült dolgozóikat. Több kulturális és sportprogramot szerveznek évente. Rendszeresen megjelennek civilszervezetek rendezvényein. Akadálymentes információs szolgálatot működtetnek.

Pályázatokat írnak ki tanulmányi támogatásra, segédeszközökre az adó 1 százaléka terhére. Irodájukban fogadja ügyfeleit az Egyenlő Bánásmód Hatóság referense. Jó partnerkapcsolatokat ápolnak több intézménnyel és az önkéntes segítőkkel.
Szolgáltatásaikról Lakatos Anikó egyesületi munkatárs számolt be. Az infokommunikációs akadálymentesítés igény szerint az egészségügyi, szociális és oktatási intézményekben történik. Ezek: a pontírású táblák kihelyezése az ország bármely területén, valamint az információs füzetek készítése. Hiánypótló tevékenységek még a Braille-nyomtatás és gyógyszer-feliratozás. Elvégzik a pontírógépek javítását is. A munkaerő-piaci esélynövelés érdekében számítástechnikai, pontírás-olvasás, valamint angol és német nyelvoktatást vállalnak.

A teljes élethez szükségesek a segédeszközök, melyek igen drágák, így kölcsönzésükhöz és beszerzésükhöz széles skálájú eszközpark áll rendelkezésre. Nyomtatványok kitöltését is elvégzik tagjaiknak, s ha kell, ügyintézés céljából elkísérik őket. Információs leveleket küldenek különböző formátumokban. Szemezgetőnk címmel folyóiratot szerkesztenek. Jól felszerelt hangstúdiót működtetnek. Részletes tájékoztatást nyújt honlapjuk, a www.vakegy.hu.
A nemrégiben Debrecenben Civil-díjban részesült Fehér Bot Alapítvány elnöke, dr. Szabó Miklós arról szólt, hogy szervezetüket 15  évvel ezelőtt alapították Hajdúdorog központtal.

„Napjainkban az egyik  legfontosabb dolog: tanulni!"

Azóta regionális szintűvé fejlődött. Tevékenységük szerteágazó; ma már minden  fogyatékossági csoport részére szolgáltatnak. Elemi és foglalkozási rehabilitációt, akkreditált felnőttképzést végeznek. Életükben jelen van a kultúra. Ifjúsági irodát, támogató szolgálatot hoztak létre. Működésük forrásai döntő részben uniós pályázatokból származnak. Létesítettek egy nonprofit kft.-t. Itt és az alapítványnál összesen 170-en dolgoznak; felerészben megváltozott munkaképességűek. Célkitűzésük a sérültek foglalkoztatásának elősegítése. Mert e téren hazánk jóval az uniós átlag alatt van. Széles körű partnerkapcsolatot építettek ki az Észak-alföldi régióban. Nyíregyházi székhelyük a Sóstói út 29. szám alatt található, telefonszám: 788-297.

A munkáról és a képzésről szóló előadás bevezetőjében hallhattuk a moderátor megszívlelendő szavait: „Napjainkban az egyik  legfontosabb dolog: tanulni! Ezt évtizedeken át nem vették komolyan a fogyatékkal élők. Az elmulasztott időt nehéz pótolni. A nem kiművelt emberfő a társadalom legnagyobb terhe. Munkából is csak akkor lehet megélni a mai kemény farkastörvények között, ha tudás van amögött, amit az ember el akar végezni”.

Csáki Anett, az alapítvány rehabilitációs tanára két előadást tartott. Az elsőben szólt a funkcionális látásvizsgálatról. A lényeg: megtudni, a mindennapokban hogyan működik a látás. Majd tréninget végeznek a vizuális képességek fejlesztésére. Megismertetnek több optikai eszközzel. Nagy hangsúlyt helyeznek a személyre szabott elemi rehabilitációra: az önálló közlekedés, a napi önellátó, háztartási tevékenységek, a szükséges eszközök kezelésének megtanítására egyaránt. Pontírást és olvasást, számítástechnikát is oktatnak speciális módszerrel. Másodízben bemutatta a „Helyt-Állás Komplex Esélyegyenlőségi Program a fogyatékos személyek sikeres munkaerő-piaci integrációjáért” uniós projektet. A célcsoport: a hallássérültek és a   tanulásban akadályozottak.

"Nem könnyű az épeknek sem"

A sérült fiatalok részére életre hívott tehetségsegítő program ismertetéséhez kapcsolódva, okulásul álljanak itt újra Rózsa Dezső  szavai: „Nem könnyű az épeknek sem. Megvan az irigység, a közöny ahhoz, hogy egy tehetséget kiutáljanak. Miért ne lenne fontos, hogy azon emberek között keressünk tehetségeket, akik a társadalmi megítélésen belül nehezebben élnek, nehezebben tudják megmutatni magukat? Ha például egy látássérült szépen énekel, jól ír, vagy egy siket ember ügyesen készít szobrot, netán sző, arra oda kell figyelni”.
Végül az érdeklődők részére lehetőség nyílt a látássérültek életét megkönnyítő segédeszközök megtekintésére.

- Papp Erika -