A ladányi panaszfal

Mi, magyarok, már csak ilyenek vagyunk. Szeretünk panaszkodni. Még akkor is, ha minden klappol. Olykor jólesik néhány csepp krodokilkönny. Ladányi Tóth Lajos jegyzeteA Szociális Unió szociális érzékenységtől vezéreltetve felhúzta a „nemzeti panaszfalat” Püspökladányban. Lösz, ami lösz – mondaná a szögedi –, ez a fal mindenkié. Bátran felírhatja névvel vagy anélkül is a problémáit, a meglátásait vagy a javaslatait. Szili Katalin, az Unió elszánt elnöke nyomatékosította, hogy virtuális panaszfalat is indítottak a honlapjukon. Most aztán kiönthetik az emberek a szívüket akár a világhálón is. Amennyiben tehát valaki türtőzteti magát, és nem akar rácsapni a Nemzet Asztalára, úriemberi mivoltát megőrizve alkoholos filcet vagy klaviatúrát ragadhat, és elsírhatja búját-baját. Bízva abban, hogy a bőgésből nem lebőgés lesz.

A társadalmi párbeszédet szorgalmazzák abban a korban, amikor a süketek párbeszéde a domináns jelenség. Sok a harapós kedvű, mégis rágós falatnak tűnik a nemes kezdeményezés. Ugyanis mit lehet ezzel a falazással elérni? Hat-e valakire a „fal duma”? Van-e akkora fal, amire felfér a nép szava?

- Ladányi Tóth Lajos -