Karcsúsodó műhelyek

Amikor megpillantok egy-egy autóbuszt a kora hajnali, késő éjszakai órákban, amelyen mindössze öten-hatan ülnek, s abból az egyik a sofőr, mindig belegondolok: micsoda pénzkidobás ezeknek az „üresjáratoknak” a fenntartása, másfelől, mihez kezdene az a maroknyi munkába, hazafelé, buliból vagy buliba igyekvő, ha a Szabolcs Volán egy tollvonással megszüntetné az utazási lehetőségüket a gazdasági racionalizálás jegyében? A kötelező minimum szerencsére megkívánja veszteséges járatok fenntartását. Palicz István jegyzeteNincs ez másképp az alacsony látogatottságú, de magas fenntartási költségekkel működő könyvtárak és művelődési házak esetében sem. Az emberek többsége csak szökőévente tér be ezekbe az intézményekbe, ám azoknak, akik rendszeresen a szépirodalom és művelődés szárnyán utaznak, fontos a szellemi műhelyek továbbélése. Bár sokaknak a könyvtár szinonimája a kocsma, a kultúrálódás forrása pedig a Való Világ, meggyőződésem, hogy a távolmaradás oka elsősorban nem az igénytelenség. A fiatalok manapság otthon, az interneten tájékozódnak a hírekről, és a világhálón olvassák (hallgatják, nézik) a kötelezőket, nincs szükségük poros könyvekre. A szülők idejét és erejét a mindennapi rohanás, a munka, a kert, a háztartás, a gyereknevelés öröme és üröme emészti fel, az idősek pedig örülnek, hogy élnek, se pénzük, se kedvük, se erejük ilyesfajta kikapcsolódásra.

Aligha sikerülhet a művelődésszervezőknek tömegeket és bevételt hozó programokkal előrukkolniuk, így a szellemi műhelyek karcsúsítása fájdalmas, de ésszerű döntésnek tűnik. Maximum abban bízhatunk, hogy ezzel elértük a kötelező minimumot, s nem lesz további racionalizálás.

- Palicz István -