A Rádió 22–es stúdiójában énekelték fel az első lemezünket a kisvárdai DoktoRock tagjai

Kisvárda –A musical áradó melódiái, szenvedélyben és humorban is gazdag sorai méltóak Jókai szellemiségéhez. Olyan időket élünk, amikor egyre többen vágyunk valódi érzelmekre, a hétköznapok szürkeségétől menekülve egyre többen fedezzük fel a romantika szépségét.Újabb bemutatóra készül a DoktoRock Kisvárdán. Jókai híres regényét a Szegény gazdagok musical feldolgozását, mely – Kocsák Tibornak és Miklós Tibornak – mutatják be.

– Az új darab bemutatójára készülés mellett egy különleges élmény részese volt a DoktoRock csapata –kezdte beszélgetésünket Nagy Lóránt a darab rendezője és természetesen szereplője is. Felkérést kaptunk, hogy énekeljük fel a musicalt a Magyar Rádió 22–es stúdiójában. Ez a felkérés egy elismerés is számunkra mindazok mellett, hogy ez egy nagyon–nagyon régi munkakapcsolat eredményeként született meg. Amióta együtt dolgozik csapatunk, mi mindig nagy előszeretettel mutattuk és mutatjuk be magyar szerzők műveit. Különösen a Kocsák Tibor–Miklós Tibor szerzőpáros, a hazai musical megteremtőinek darabjait.

A minőségi munka elismerése

A Szegény gazdagok ősbemutatója 2010–ben volt a Margitszigeten, melyben Nagy Lóránt is szerepet kapott. Ekkor merült fel benne az a gondolat, hogy milyen jó volna ezt bemutatni Kisvárdán. Ez egy kedvelt Jókai regény, ami nagyon kedvelt az emberek körében. Nagyon sokan ismerik történetét. A Szegény gazdagok sokkal több egy kötelező olvasmánynál! A magyar irodalom kiemelkedő alkotásában egy izgalmas bűnügy fonódik össze egy szívszorítóan szép szerelmi történet szálaival. Máig ható példázat hűségről, szenvedélyről, becsületről és árulásról, a gazdagságot megkeserítő lélektelenségről, a szegénységet is boldoggá tehető érzelmi gazdagságról.

A felkérésben nagy szerepet játszott, hogy a szerzőpáros ismeri munkánkat, hogy milyen minőségben énekelünk, hogyan valósítjuk meg az egész színpad kialakítását, s ez a közös metódus alapján kapta meg a felkérést a koprodukciós munkára a csapat. A feléneklésre néhány fővárosi művész közreműködésével valósult meg, hiszen 80 százalékban a DoktoRock tagjai énekelték fel. Ennek megvalósulásában fontos szerepet játszott a város önkormányzata s elsősorban Leleszi Tibor polgármester személyes támogatása. Hiszen a művészet pénz, erre áldozni kell. A tervek szerint ez a teljes musical, egy gyönyörű dupla CD–s kiadvány lesz a város logójával, a csapattal. Minden remény meg van arra, hogy a kisvárdai Várszínpadi bemutatóval (augusztus 18–19) egy időben már meg is vásárolható lesz. Ez egy igazi kisvárdai hungarikum lesz, hiszen ez a Jókai mű egy népszerű magyar alkotás.

– Hogyan fogadták a tagok a rádiós felvétel hírét?

– Amikor közöltem a csapattal, hogy egy rádiós felvételi lehetőséget kaptunk, igazából talán még fel sem fogták. Természetesen vegyük föl, hisz ez egy igen jó dolog. Akkor csodálkoztak el amikor a rádió Bródy Sándor utcai bejáratához értünk, a biztonsági őr mindenkinek a nevét kérte, egyeztetve a már előre leadott névsorral, s mindannyian egy mágneses kártyát kaptunk „Vendég” felírással. Ekkor láttam az arcokon a hihetetlenkedést, s ahogy egyre jobban haladtunk előre az útvesztő folyosókon a döbbenet volt az arcokon. Mindenki csak bámult s nézett, a történelmet sugárzó falak között. Itt van a Petőfi rádió, innen szól az MR2, itt ez van, ott az van s mi hol vagyunk? Amikor beléptünk a harmadik emeleten lévő 22–es stúdióba, ahol előttünk egy szimfonikus zenekar felvétele volt, tele székekkel, szinte a lélegzetűk is elállt. Erről a stúdióról tudni kell, hogy Európában az egyik olyan stúdió, aminek az akusztikája szenzációsan jó minőségű. Amikor megláttuk a több milliós értékű, a mennyezetről lelógó mikrofonok tömegét, már kész volt a társaság. A feléneklés nem úgy történik, mint mostanság, hogy egy szobában egy számítógép és egy mikrofon előtt. A csapat tagjai beültek egy 150 milliós pult elé, ahol olyan lehallgatók, monitorok voltak, hogy azt hallottuk vissza, amit valóban ott produkáltunk. Az már csak a hab volt a tortán, hogy a hangmérnökünk az EMeRTon–díjas Buczkó Gábor . Embersége, szakértelme, nyugodtsága, s ő az, aki tudja, hogy mi van. Kérlek ezt így csináld, az előbbi nem volt sikeres. Embersége, profizmusa, szakértelme, s maga a személyisége mindannyiunkra, nyugtatólag hatott. A teljes anyagot 12 nap alatt énekeltük fel, napi 6–8 órai munkával. Volt olyan is, hogy egy csapat kisbusszal jött fel Budapestre, hiszen délután volt a felvétel s a munkát befejezve éjszaka már jöttek is haza.

Bemutató a Várszínpadon

– A bemutatónkon vendégművészek nem szerepelnek, hiszen a mi metódusunk az, hogy jönnek, mennek az emberek. Vannak, akik két–három év után komolyan foglalkozik a színpadi deszkák varázsával, a műfajjal, az elkerül egy színházhoz és ott folytatja, vagy ott fogja folytatni. Az idei évben olyan helyzetbe kerültünk, hogy meghallgatást kellett kiírni. Sikerült néhány igazán tehetséges fiatalt bevonni munkánkba, magunk közzé. Őket először fogja látni a közönség csapatunkban, igen komoly feladatot kapva. Ők, Csongár Beatrix, Tasi Dominika, Egyed Zsuzsa, Bernáth Ildikó és Nagy Bence. Nem lesz könnyű feladatuk, hiszen a feladat megoldása igen nehéz, tudom, hogy megoldják. De hát végül valahol el kell kezdeni.

A kemény mag megmaradt

– Zentai András és a többiek, Ragány Misi, Oláh Enikő, Dancs Jani, Lakatos Zoli, és a többiek, akik mindig erősítik csapatunkat. Sőt Ragány Zoli, gyerekkori jó barátom, aki már nem játszott velünk három vagy négy éve azt mondta, Lóri jövök, számíthattok rám. Az elmúlt két hónap kemény munkájának az eredménye, hogy az utolsó simításokat végezzük. A szöveget a stúdió munka miatt már tudják a szereplők. Július 23–án elkezdődöttek a táncpróbák, megkezdtük a díszletek megvalósítását. Iszonyú melót végeztünk el az elmúlt közel két hónap alatt s ez vár mindannyiunkra a következő hetekben is. A DoktoRock imádják és szeretik azt, amit csinálnak s ez a mi nagy szerencsénk. De a város is profitál belőle, s ezért jó, hogy az önkormányzat, a hivatal, és személyesen, Leleszi Tibor polgármester úr, mind–mind a szívén viselik, szponzorálják munkánkat, ami ma egy óriási dolog. S csak ismételni tudom magamat, a művészethez pénz kell, s erre áldozni kell – mondta beszélgetésünk befejezéséül Nagy Lóránt színművész, a DoktoRock: Szegény gazdagok előadásának rendezője, szereplője.

Vincze Péter