SOS-tó: Krúdy Búsuló

A sikerínséges jelenben minden apró eredményt meg kell becsülni, azt kellőképpen helyén kezelni, a hiányosságokból pedig ildomos okulni a majdani előrelépésért. Ladányi Tóth Lajos jegyzeteMódfelett aktuális ez a kitétel az olimpiai láz fokozódása közben, ahol nem feltétlenül a dobogós pozícióknak vagy a vérmes remények beteljesülésének lehet örülni, hanem akár egy egyéni csúcs megdőlésének. Különösen igaz ez a két nyíregyházi olimpikonra.

Ha nem is ötkarikás, de tágra nyílt szempárok kísértek egy csábító programot a hét végén a csónakázó tónál. A varázslatos vizes vetélkedő vonzó volt, másodízben is bebizonyosodott, hogy az úszó alkalmatlanságok küzdelme tökéletesen alkalmas ezrek szórakoztatására. Egyes indulóknál ténylegesen a részvétel volt fontos, borulásuknál, merülésüknél pedig a részvét a partról és a Parkfürdőből fürkészők részéről. Az országosan is első ízben kisütött, lendületesen lebonyolított Gasztrofutás szervezői és résztvevői előtt is le a kalappal! Főhajtás a fő attrakció, a Blaha Lujza sétányon lebonyolított sürgés-forgás ötletgazdái, kivitelezői, konyhásai, árusai esetében úgyszintén, hiszen élénk élettel töltötték meg a festői környezetet. Jó volt látni a kígyózó sorokat, a rendezvény iránt tetten érhető igényt. Más kérdés, hogy viszonylag hamar elfogytak az ínycsiklandozó falatok, ami a délutáni látogatóknak kevésbé volt ínyére.

Viszont nem lehet foghegyről beszélni a méltatlanul üresen tátongó Krúdy Vigadóról: lerágott csont, közhely (hej, de kellene is a köznek!), közröhej, siralomház. Nincsen tényleges sóstói jóérzés az épületes probléma megoldása nélkül. Az értetlenkedőket nem érdekli, hogy ki kinek tart be, milyen feltételeket támaszt, feltétlenül szeretne egy élhető, a városlakókat és a vendégeket egyaránt gazdagító Vigadót látni. Addig is szegény Krúdy forog a sírjában.