Vendégsorok: Mindennapi kenyerünk

Akkortájt még csak cséplőgép volt az aratásnál, kaszával arattak, kévékbe kötötték, majd keresztekbe rakták a gabonát meg a búzát, hogy az esőtől óvják, amíg eljön a behordás ideje. Angyal Sándor jegyzeteAz udvarokon asztagok várták a házról házra járó egyetlen gépet. Amikor végre megérkezett a szíjhajtós cséplő, felállt a banda, ki-ki a maga helyére és kévénként nyelte el a termést a cséplőgép, melyből elől zsákokba zúdult a termény, hátul a szalma, oldalt a törek. Jómagam néhányszor diákellenőr voltam a cséplésnél, aki egy naplóba beírt minden mázsát, nehogy néhány zsákot eldugjanak a szalmakazalban a beszolgáltatás elől... Mindezt csak azért mondtam el, hogy mifelénk, meg úgy általában sokkal tovább tartott ez a munka s késett az új kenyér is. Emiatt lett augusztus 20 Szent István és az új kenyér ünnepe, amikor a pap megszelte és megáldotta a mindennapi betevőt.

Most mindez lerövidült a gépekkel, sokhelyütt már az új lisztből sütik a cipókat, a zsömléket, kifliket a pékségekben. Merthogy ma már faluhelyen is ritka a kemence, ahol hat kenyeret sütnének egy hétre a családnak. Ma már a boltokban érezni a friss kenyér illatát, ott ahol szélsebesen futnak fel az árak. Néhol tíz-húszfélét árulnak, lehet válogatni – ha van rá pénz. Merthogy ritka ma már az átlagos kenyér kilója kétszázért, inkább jellemző a félkilós, harmincdekás, rozsos, toaszt kenyér négyszáz forint táján. Ráadásul azt hallani, hogy bár kevesebb kalászos termett az idén, de a minősége kitűnő, van keletje külföldön, még Amerikában is, ahová a nagy szárazság miatt külföldről kell bevinni a lisztnek valót. Például tőlünk s jól megfizetik, tehát érdemes magyar gabonafélét itthonról exportálni.

A piac az piac, ott mindenki szép nyereséget óhajt, ezen nincs mit csodálkozni. Annál inkább megütközést vált ki sokunkban, hogy miközben itthon nem győzik harsogni, hogy a magyar vásárlónak magyar termék jusson s ne az import szemét élelmiszert etessük a lakossággal, aközben a jó magyar gabonafélét elviszik az orrunk elől, messze külföldi országokba. Így kevesebb lisztet tudnak őrölni a malmok, a pékek is tervezik, hogy 20-30 forinttal még tovább emelik az árakat. De így van ez a kukoricánál is: a kevesebb drágább, ezért felnyitják a sorompókat az állati termékek, a húsfélék ára előtt is.

Mi hát a megoldás? Felsőbb döntés kéretnék a magyar termékek itthon tartására, amihez állami támogatás kellene, hogy ne veszítse el remélt hasznát a mezőgazdaság. E nélkül hiába papolunk árstoppról, ez csupán pusztába kiáltott szó marad.