A sallang nyíregyházi divatdiktátora - Tóth József az angol királyi család hintójának lószerszámára is készített díszítést (1. rész)

Bagoly Dániel, az MTI tudósítója írja:

(MTI-Press) - A lovaglók és a fogathajtók állítják: Tóth József a sallang egyik hazai divatdiktátora. Szerintük a nyíregyházi bőrműves - akit idén is meghívtak, hogy vegyen részt a Mesterségek Ünnepén a Budai Várban - készíti a legszebb keskeny szíjakból font, csomózott, rojtos, lelógó díszt a lovak szerszámára. Munkájában a legősibb motívumok köszönnek vissza, ami nem csak itthon, hanem külföldön is módi manapság. Van, aki "udvari, királyi sallangosként" emlegeti a mestert, hiszen egyik alkotása a leghíresebb uralkodói dinasztia, az angol királyi család hintóját vontató lovakra is rákerült.

Titokban vitték a sallangot Angliába

- Az angol királyi családhoz nem mindennapi körülmények között került ki az a sallang - idézi fel az MTI-Pressnek Tóth József.

Emlékezete szerint 1968-ban történt az eset, amikor mesterével, a csengeri Barna Jánossal felkérést kaptak, hogy az akkori Budapesti Nemzetközi Vásárra készülő csegöldi termelőszövetkezet négyes és ötös fogatára készítsenek sallangot. A valamikori tsz az őszi vásáron díjat szeretett volna nyerni fogataival, ezért fordultak a két híres szatmári sallangkészítőhöz. A szíjakból font díszek el is készültek, a sallangos lószerszámnak nagy sikere lett a BNV-n, a legjobbnak járó díjat kapta, miközben tízezrek csodálták meg. Aztán a lószerszám sallangostól eltűnt, senki sem tudta, hová lett.

Évtizedek teltek el, amíg fény derült a titokra. Néhány éve a fehérgyarmati Gyarmati Vígasságok elnevezésű fesztiválon - amelyen rendszeresen részt vesz Tóth József a mesterségek bemutatóján - árulta el egy csegöldi ember, hogy hová került a remekmű.

Egyenesen az angol királyi udvarba! A Budapesten járt, a Nemzetközi Sportlovas Szövetséget vezető Fülöp hercegnek ugyanis nagyon megtetszett a szatmári mesterek munkája, és titokban megvásárolta a sallangot lószerszámostul - és persze magával vitte Nagy-Britanniába.

Hogy miért történt mindez titokban? Szavai szerint az akkori hatalom "nem nézte volna jó szemmel, ha egy királyi udvar kap bármit is a pompájához egy népi demokratikus köztársaságnak" mondott országból. És lett volna retorzió, biztosan büntetést kap mindenki, a sallangkészítőktől kezdve az eladókig, ha kitudódik az adás-vétel…

Így lett "udvari, királyi sallangos" Tóth József, aki most mosolyogva teszi hozzá: a titok kiderülése óta fia az "angol királyi ló legyezőjének készítőjeként" mutatja be barátainak.

Merthogy a sallang nemcsak a lószerszám dísze, hanem hasznos kellék is, hiszen a ló - testét megrázva - azzal hajtja el magáról nyáron a rá szálló legyeket, a csípő bögölyöket. Ezért aztán a fonott, rojtszerűen lelógó szíjcsíkok a lószerszám homlok, száj és fül oldali, marja- és vesetáji, valamint háti részére kerülnek. A legnagyobb, a legdíszesebb a háti sallang, hiszen ott bőven elfér a hasznos dísz, így szabadon szárnyalhat a bőrműves fantáziája az alkotásnál.

Optikusként kezdte, fegyvermesterként folytatta

Tóth József 1951. január 12-én született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Ura községben. Gimnáziumba a közeli Csengerben járt. A középiskola mellett lakott unokatestvérének a férje, Barna János szíjgyártó, aki megismertette a bőrművesség alapjaival. A "gimis diák" a tanítás szüneteiben és délutánonként gyakran átugrott az iskola udvarának kerítésén, hogy sallangot csináljon, fonja a keskeny, metéltszerű szíjcsíkokat.

Aztán a középiskola elvégzése után az élet másfelé sodorta, Budapestre került a valamikori MOM-ba, a Magyar Optikai Művekbe. Optikus lett, üveg- és műanyaglencsét csiszolt, dolgozott termékfejlesztőként, mert hogy ebben a szakmában is a csúcsra került.

Gyáralapítónak küldték vissza szülőföldjére, Szatmár központjába, Mátészalkára, ahol egyike lehetett azoknak, akik a MOM szemüveglencse-gyárát létrehozták. Másfél évtizedig dolgozott az üzemben, majd nősülése után Nyíregyházára került, ahol jelenleg is él.

A szabolcsi megyeszékhelyen a honvédségnél kapott munkát, optikusként a távcsöves fegyverek karbantartója, javítómestere lett. - A csengeri gimnáziumban mi nemcsak érettségi bizonyítványt szerezhettünk, hanem az asztalos és a lakatos mesterséget is elsajátíthattuk - eleveníti fel Tóth József. - Lakatosmesterünk, Gellér Zsiga bácsi "hivatásos kasszafúró" volt, zárszerkezeti lakatosként őt hívták a bankok széfjeinek kinyitásához, ha szükség volt rá valamilyen okból. Ő a szakma minden fortélyára megtanított bennünket, így az elsajátított lakatostudás alapján nekem sem okozott gondot a fegyverek rendben tartása.

Tóth József az egykori Ceglédi Hadtest mesterlövészeinek puskáit is karban tartotta, javította, ő volt - ahogy a katonák hívták - a "fegyvermester", egészen 1990-ig, a rendszerváltásig, "a nagy leszerelésig".

Az obsit kézhez vétele után visszament optikusnak, a nyíregyházi FOTOPEX-nél, majd az azt privatizáló KONTRAX-nál dolgozott öt éven át. A piac zsugorodása, a sorra nyíló optikai üzletek hatására aztán szakmát váltott, elment asztalos mesternek a nyíregyházi PRO Team céghez, és jelenleg is ott dolgozik. Bútorokat készít, nincs az a modern lakásberendezési tárgy, amelyet ne tudna megcsinálni. "Faszerészként" is legjobbak között tartják számon kollégái, olyan mesternek, aki mindent tud, és mindent létrehoz, amit a fából lehet.

A sallangokat pedig hobbyként készíti kis műhelyében, amely a nyíregyházi Ér-patak partján, a Malom utca végén áll. Ott szabadidejében ül fel a négylábú csikóra, a sallangkészítő mesterpadra.

-MTI-