Az arab rab nem darab

Bátor tettnek indult, aztán jött a céltévesztés utáni döbbenet: mit tett velem a sors, hova kerültem, hogy tudok innen tovább állni belátható időn belül? Kik ezek itt körülöttem, mi ez a bábeli zűrzavar, meddig kell ezt elviselnem? Ladányi Tóth Lajos jegyzeteAkár ezek a kérdések is kavaroghatnak különböző nyelveken egy, a népnyelvben „menekülttáborként” aposztrofált őrzött szálláshelyen, ahol az arabok nem rabok, de még csak nem is darabok, hanem ügyfelek.

Persze, nem hajaznak az okmányirodás ügyfelekre a csapzott hajúak – éppenséggel okmányaik híján. Kényszerűségből dekkolnak a rácsok mögött, és várják, hogy a szabálysértésük labirintusából egyenesbe forduljon az életük. Noha jogelleneset cselekedtek, érdekes, a jogaikkal tökéletesen tisztában vannak.

A nyírbátori viszonyokról személyesen győződhettünk meg azok után, hogy meglehetősen sötét képet festett az ottani állapotokról egy azóta is megcáfolásra váró jelentés. Nos, nem kellett hanyatt-homlok menekülnünk onnan, a fotós kollégámmal közösen megállapítottuk a szemle végén: az őrszemélyzetnek nem szükséges szemlesütve járnia, szó nincs börtönviszonyokról, romhalmazról, ridegségről. Körhintát nem rendeltek a nyitott ablakok mellett zárva tartottaknak, lampionos felvonulás sem övezi ottlétüket, de ha már ott kell lenniük, adottak a feltételek az idő kulturált eltöltésére: kondizhatnak, netezhetnek, sportolhatnak, imádkozhatnak, vásárolhatnak, telefonálhatnak is akár.

A gond ott van, hogy akit sárral becsaptak, nehezen tudja magáról lemosni. Ezért is jobb tisztázni mielőbb hihető tényekkel. Márpedig a tények makacs dolgok. Az élet más területén is...