Jegyzet: Katedráról nyugágyba?

Mórickát faggatják a pályaválasztási tanácsadáson: – Ha bármit választhatnál, mégis, mi szeretnél lenni? – Télen medve, nyáron pedagógus! – vágja rá a srác. Palicz István jegyzete.

Aranyos vicc, amely akarva-akaratlanul tovább erősíti azt a téves sztereotípiát, miszerint a diákokkal együtt a tanárok is vakációzni mennek június közepétől, majd két és fél hónapon át csak a lábukat lógatják, kirándulnak, naphosszat olvasgatnak, unokáznak, és csak augusztus végén, szinte a tanulókkal egyidőben fogják újra átlépni az iskola küszöbét. Mint valamelyest szakmabeli, gyakorló(s) pedagógus, kötelességemnek érzem elmondani: a kép korántsem ilyen irigylésre méltó. Való igaz, hogy az őszi, téli, tavaszi és nyári szünetek alatt nincs tanítás az oktatási intézményekben, ám ez nem jelenti azt, hogy a nemzet napszámosai fizetett munkanélküliek lennének, s ezért rájuk süthetnénk a nemzet naplopói bélyeget!

Attól, hogy nem a katedrán állnak, még nem a nyugágyban fekszenek: bőven akad tennivalójuk a „holtszezonban” is, gondolok itt a hátuk mögött hagyott tanév dokumentációjának lezárására, és az újra való felkészülésre, táboroztatásra, leltározásra, pályázatfigyelésre és akkor a tankönyvmizériáról még nem is beszéltünk. A jogosan járó szabadságukat gyakorlatilag csak ekkor tudják kivenni, (tan)év közben pedig – hála a közoktatási törvénynek – több időt töltenek az iskolafalakon belül mint kívül, s nem ritkán már hajnalodik, amikor odahaza a végére érnek egy-egy dolgozatjavításnak, óraterv- és prezentációkészítésnek.

Félreértés ne essék, nem sajnáltatni akarom a „kollégáimat”, de nem sajnálom tőlük a szűkre szabott vakációt.

- Palicz István -