Agrárstratéga volt, gacsályi tarisznyával

Gacsály - Május 18-án elhunyt dr. Nagy Bálint, nyugalmazott egyetemi tanár, megyénk szülötte.

Dr. Nagy Bálint 1930. április 4-én született zsellércsaládban, Gacsályban. Iskoláit szülőfalujában, majd az Eszterházy Kertészeti Középiskolában, később a harkovi Dokucsájev Mezőgazdasági Egyetem Növényvédelmi Fakultásán végezte. 1959-től a Földművelésügyi Minisztérium Növényvédelmi Szolgálatának igazgatója. Később az FM Növényvédelmi és Agrokémiai Főosztály vezetője 25 éven át. A világon elsőként betiltotta hazánkban az erősen mérgező és az emberre, környezetére különösen veszélyes DDT hatóanyagú rovarölőszerek használatát.

Nevéhez fűződik a megyei növényvédelmi állomási hálózat, párhuzamosan az üzemi szakember hálózat kiépítése, azaz egy országos, korszerű - mérőhálózattal, talaj-, és növényvizsgáló laboratóriumokkal fölszerelt - növényvédelmi szervezet kialakítása is.

Nagy Bálint felismerte, hogy ha a növényvédelemmel párhuzamosan biztosítjuk a termőtalaj megfelelő tápanyagellátását, sokkal hatásosabban befolyásolható a növénytermelés jövedelmezősége.

A nevéhez fűződik annak bizonyítása is, hogy a termésátlag növekszik ugyan a ráfordítással, de mozgása nem a bevitt hatóanyagot, vagy a mért tápanyagmérleget követi, hanem a csapadék viszonyokat.

Felhívta a szakma figyelmét, hogy növényi tápanyagfelvétel korántsem olyan mechanikus folyamat, ahogy a mai agrokémia felrajzolja. Hangsúlyozta, hogy a jelen fosszilis energiák uralta talajerőgazdálkodásban is az alap a talaj, mint hidro-geo-biológiai egység. A talajnak juttatott, koncentrált műtrágyával viszont pusztítást végezhetünk ebben a rendszerben, mert a talajélet egésze megváltozik. A talaj termékenységének növelése érdekében ezért állt ki a baktériumtrágyázás mellett.

A beretva eszű gacsályi ifjúból magyar agrárstratégává nemesült Nagy Bálint személyes sorsának alakulásáról, főként tudományos munkásságáról, -meggyőződéséről írásaiban így vall:

„Egy ilyen kis tanyasi, illetve »újsori« házban éltem le az első 16 évemet. Ez alatt mindent megtanultam, amit egy 7 holdas zsellér gyereknek, a háború alatt az anyával, két testvérrel egyedül maradva, a 70 éves, valóban »paraszti őstudást« hordozó nagyapa terelgetése és tanácsai mellett a család életben tartásához tudni kell. Nem volt az életemben ember, aki alapgondolkodásomra olyan nagy hatással lett volna, mint Ő. Mindent tudtam tehát, ami a parasztmúltamhoz, de szinte semmit, ami az értelmiségi jövőmhöz, mai múltamként megítélve, nélkülözhetetlen volt...