Megnyugtatja a tanítás

Nyíregyháza - Három évtizede tanít, 22 éve igazgatóhelyettes a Vasvári-gimnázium pedagógusa.

– Eredetileg a Debreceni Egyetemre jelentkeztem magyar–angol szakra, de akkor, 1976-ban esélyem sem volt, hogy bekerüljek. A magyar mellé másik szakot, a történelmet választottam, amit később nagyon megszerettem. Helyhiány miatt elutasítottak, így kerültem a Bessenyei György Tanárképző Főiskolára. Belenyugodtam, hogy ha elvégzem, általános iskolában fogok tanítani, de akkoriban nem lehetett elhelyezkedni a városban – mondta a Vasvári Pál Gimnázium igazgatóhelyettese, Szűcs Csabáné, aki nemrég vehette át kiváló pedagógusi munkájáért a Margócsy Emil-díjat.

Megküzdeni a kihívásokkal

– A férjem demecseri, és az ottani középiskola igazgatója hívott, hogy menjek oda. Ez azonban azzal járt, hogy be kellett iratkoznom az egyetemre, egy hároméves kiegészítő szakra. Hat esztendővel később, 1986-ban kerültem a Vasvári Pál Gimnáziumba, a következő tanévben már osztályt is kaptam. Testnevelés tagozatosok osztályfőnöke lettem, többek között Szabó Tünde úszó is köztük volt. Egy évvel azután, hogy ők elballagtak, az akkori igazgató megkért, hogy vállaljam el a helyettesi posztot. Ez egy teljesen új feladat volt, de úgy gondolom, nincs olyan akadály, amit ha akarunk, ne tudnánk leküzdeni. Csak így mehetünk előre – jegyezte meg az intézményvezető-helyettes, aki néhány éve megkapta a várostól a Vietórisz-díjat, az idén pedig az iskola vezetése felterjesztette a Margócsy-díjra, amit június 1-jén vethetett át.

– Ezen pályán kevés lehetőség van arra, hogy kívülről elismerjék a tanár munkáját, mert egyrészt beszűkültek a lehetőségek, másrészt megszoktuk, hogy a ránk bízott feladatot maximálisan elvégezzük. Hiába tanítok több mint 30 éve, még soha nem mentem be úgy órára, hogy nem készültem. Igazodnom kell az új tantervhez, a diákokhoz; nem lehet megtartani ugyanazt az órát két osztályban, hiszen másként reagálnak a gyerekek.

Meglepetés volt a díj

– Az az igazság, hogy nagyon meglepődtem, amikor felhívtak az önkormányzattól, hogy megkaptam-e a meghívót a díjátadásra. Fogalmam sem volt, hogy miről beszélnek, mert az igazgatónő nem szólt a jelölésről. Nagyon megtisztelőnek érzem az elismerést, és köszönöm azoknak, akik gondoltak rám!

A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország június 13-i számában.