Mit érez a keményen dolgozó kisember?

Vásárosnamény - Már a hetvenes években nagyobb volt a dolgozók reáljövedelme a jelenleginél!Divat lett politikusi körökben – a többi lózung mellett – hivatkozni a keményen dolgozó kisemberre. Megkérdezhetnék az érintettektől is, vajon ők hogyan látják a korábbi és jelenlegi helyzetüket. A rendszerváltás előtt nem elsősorban cirkuszt, hanem kenyeret adtunk a munkatársainknak. Akkor nemcsak megélni lehetett a bérből, hanem építkezett mindenki, adott hozzá a vállalat kamatmentes hitelt, és nyolcvan órányi majdnem ingyenes fuvart az építőanyagok kiszállításához. Volt persze rendezvény is, de nem méregdrága együttesekkel, május elsején és augusztus huszadikán a Tisza-parti üdülőben. (Meg­győződésem, hogy a celebek sztárgázsijának ma is lenne jobb helye, mégpedig a szegények körében.)

Köténybe bújt könyvelők

Az üdülőt döntően társadalmi munkában építettük, volt, hogy egyszerre kétszázan ebédeltek ott. Az öltözőt takarító házaspár hordta el a vállalati ebédlőből a több száz vendég után maradt ételmaradékot, ezen felhizlaltak évente 5-6 disznót, majd ebből ajánlottak fel kettőt a rendezvényekhez.

A főzést és tálalást fehér köténybe bújt könyvelők, bérszámfejtők végezték, remekeltek a lányok, asszonyok! Eljött a dolgozók túlnyomó része, mindenki kapott egy kiadós ebédet, amit a szakszervezet megtoldott egy-egy üveg sörrel, szóval mindenki jól érezte magát, és működött a csapatépítés. Most pedig, miután látja a dolgozó a VIP-sátrakra kiakasztott táblát – „Csak meghívottaknak!” – két dologra gondolhat. Az egyik, hogy egyenlőség van, de vannak egyenlőbbek, másrészt, hogy itt a helyi oligarchák köszönik meg a nagy politikusoknak a közpénzből nekik juttatott milliókat, tízmilliókat.

Számszakilag alátámasztotta Bogár László közgazdász professzor, egyetemi tanár, hogyan is érezheti magát a keményen dolgozó kisember! Kimutatta: már a hetvenes években, reálértéken mérve magasabb volt a dolgozók jövedelme a jelenleginél!

Toldi Kálmán, Vásárosnamény