Egykutya…

Sokan kellemes meglepetésként kezelték, hogy nemrég Lengyelország és Szerbia mellett Szlovákia is a magyarok mellé állt migráns-ügyben. Csakhogy nyilvánvalóan nem figyeltek eléggé a részletekre, s elsiklottak fontos részletek fölött. Matyasovszki József jegyzete.

Fico ugyanis olyan kijelentést tett nagy nyilvánosság előtt, amely kimerítette a „lábnyomnak mondom, hogy a menyem is értsen belőle” minősített esetét. A szlovák kormányfő úgy fogalmazott, hogy „Szlovákia olyan szuverén nemzetállam, amely a szlovákok és nem a kisebbségek számára jött létre”. Bárki érthette, aki akarta, hogy a ­szlovákiai magyar kisebbség egy ilyen „európainak” mondott tagállamban másodosztályú polgárok gyülekezete lehet csupán, s jó, ha nem harmadosztályú.

A Nagymorva-mesét még ma is kész tényként kezelő nyugat látszólag süket és vak, s időnként ostoba is, pedig többről van szó. Sokkal inkább körömszakadtáig takargatják a bűneiket egy olyan – egyébként nem túl távoli – korszakból, amikor titkos paktumok mentén (cseh és szlovák pánszláv, dákoromán stb. képtelenségekkel tarkítva) olyan államokat lehetett létrehozni Európán kívül is, amelyek korábban nem léteztek. Ebben a tekintetben a magyar- és a migránssors gyakran egykutya, azzal együtt, hogy miközben az eurobürokraták szemet hunynak a magyar kisebbségi jogok egyre durvább megtiprása fölött, humanizmusról papolnak. Ezért is mondom magam is: folyosót a menekülteknek, hadd köszönjék meg egykori gyarmattartóiknak, amit tettek.

- Matyasovszki József -