Beszélget a csillagokkal

Nyíregyháza - A fotóművész szerint az a fontos, hogy Isten irodájában hány kitüntetése van.

– Hét hónapot voltam távol, az első állomás India volt, ahol az ayurvédikus medicinának köszönhetően sikerült rendbe hozni az egészségemet. Ezt követte Kambodzsa, majd Thaiföld, ahol az északi fővárosban meditációs táborban voltam, végül pedig jött Vietnam, ahol a Mekong folyó deltájában, kemény körülmények között töltöttem el heteket, és majdnem ugyanaz történt velem, mint Robert Capával. Innen mentem volna Nepálba, de a földrengés miatt kénytelen voltam kidobni a már meglévő repülőjegyemet. Testben és lélekben megerősödve tértem haza, és rengeteg volt a teendőm.

Kötetek, kiállítások

– A Magyar Művészeti Akadémia tagjaként ért az a megtiszteltetés, hogy monográfiát ír rólam Kincses Károly, és egy másfél órás portréfilm is készül a munkásságomról.

– A nyarat Litvániában töltöttem, ahol az írószövetség felkérésre kiadványt készítek, ha a 2. haiku-kötetem megjelenik, az lesz a 15. könyvem. Eközben Angliában és Skóciában is van dolgom: Edinburgh mellett található Európa első buddhista kolostora, és a főlámával egy műtárgymúzeum létrehozásáról tárgyaltunk, a tervek szerint e két ország több városában Tibet-kiállításom is nyílik majd.

– Jövő nyáron a budapesti Koreai Kulturális Központban a dél-koreai kolostorokról készült képeimből nyílik válogatás, és azt javasoltam, hogy a tárlatot azokban a városokban is mutassák be, ahol dél-koreai gyárak működnek, sőt, az is elképzelhető, hogy az anyagot átviszik majd Busanba (az ország második legnagyobb városa, a szerk.), ahol buddhista múzeum létrehozását tervezik, és ahol a privát gyűjteményem darabjait is (festmények, szobrok, amulettek, kisplasztikák) bemutatnák. Tavasszal a Műcsarnok ad otthont az országos fotószalonnak, ahol húsz képem lesz látható.

Irány a Himalája!

– De visszatérve a mostani expedícióra: Kambodzsa lesz az első állomás. Mivel öregszem, sokat kell pihennem, relaxálnom, és a nyugalom arra is jó lesz, hogy befejezzem a verseskötetemet. Úgy tervezem, hogy márciusig ott leszek, azután pedig irány a Himalája! Vágyom már arra, hogy ismét ott legyek, hogy számoljam a csillagokat. Ott legalább három kilométerrel közelebb vagyok hozzájuk, nagyobbak és fényesebbek. Egyszerűbb velük beszélgetni, könnyebben megy a gondolkodás, gyorsabban jönnek az ötletek – meséli Normantas Paulius, aki szereti a keleti országokat: az embereket, a kultúrát, a csendet.

Három napja volt 32 éve, hogy Nyíregyházán él, és jól érzi itt magát, bár az bántja, hogy az utóbbi időben egyre kevesebb figyelmet kap. Rengeteg kötete, albuma és díja van, de ez utóbbiakat nem számolja. Azt mondja, a polcain lévő elismeréseknél sokkal fontosabb, hogy Isten irodájában mennyi kitüntetése van.

KM-SZA