A könyvek és kötetek birodalmában érzi igazán jól magát

Nyíregyháza - Egy iskolavárosban nélkülözhetetlen a régiségek könyvesboltja. A Kelet arcképcsarnoka: Babicz Tibor, az Antikvárium és Könyvesbolt a Babó-hoz ügyvezető tulajdonosa.

- Született tirpák vagyok, nagyapám még a város körüli bokrok egyikében élt családjával, majd az én apám már városi polgár lett, a húsipari vállalat szállítmányi osztályvezetője volt, édesanyám pedig óvónőként dolgozott.

Mindezt egy megtermett, nagy szakállú férfi mondja beszélgetésünk legelején, aki még alig múlt ötvenéves, de életútja nem mindennapi.

Városi iskolások

Amikor mostani foglalkozását firtatom, azzal válaszol, hogy ő és a húga már városi iskolások voltak, s hogy ő mihelyst megtanult olvasni, attól kezdve szinte falta a könyveket, válogatás nélkül.

– Én az olvasásban nagy gyönyörűséget fedeztem fel, s ami a kezembe akadt, azzal néhány nap alatt „végeztem”; rengeteg élménnyel töltöttem fel így a lelkemet, a tudatomat.

Aztán az útja mégsem a középiskolába, hanem a 107-es ipari iskolába vezetett, villanyszerelő tanulónak, mert mielőbb önálló szeretett volna lenni, megállni a saját lábán. Köze volt ehhez édesapja korai halálának, a család fenntartásában szükség lett az ő keresetére is. Volt ő kezdetben villanyszerelőként ipari alpinista, majd dísznövénykertész, aztán a jó kereseti lehetőségek miatt következett a távoli Tengiz, no meg a katonaság és az esküvő.

– Marcsek Ágnessel 1989-ben fogadtunk egymásnak örök hűséget, ő szülésznő a megyei kórházban. Gyönyörű nászutunk volt: kerékpárral jártuk végig a lengyel és a szlovák Tátrát, merthogy nekem ma is nagy szenvedélyem a bicikli.

Nagyon sok ritkaság

Még gyerekkorában barátjával, Szabó Attilával sok időt töltöttek el a Szarvas utcai antikvár boltban, ahol nagyon sok ritkaságot találtak a polcokon a használt vagy csak félig használt könyvkülönlegességekből. Az esküvő után Babicz Tibor elszánta magát a nagy döntésre; ha már annyira az olvasás rabja, miért ne legyen állandóan a könyvek között? Röviddel nászuk után megnyitották kis antikváriumukat az OTP átjáróudvarában.

– Az első időben nem az unikális dolgokra utaztunk, hanem főként a diákoknak gyűjtöttük a kötelező olvasmányokat. Jól ment az üzlet, szép volt a forgalmunk, mert mi azért lényegesen olcsóbban adtuk a mások által már hasznosított könyveket, mint a tankönyvkiadó. Nyíregyháza köztudottan iskolaváros, létesült itt főiskola is, amely januártól egyetemi rangot kapott, tehát érthető az érdeklődés a könyvritkaságok iránt.

Bár Babicz Tibor mai boltjában, a Békeház udvarán is több ritkaságot találhattak már a betérők, például Széchenyi István Hitel című művének első kiadását, vagy Karinthy, Nyírő, Tamási Áron által dedikált vagy csak saját kezűleg aláírt műveit, az igazság az, hogy az értékesebb darabokat manapság Pestre viszik az emberek, ahol több pénzt remélnek és kapnak is értük.

A Babicz-féle antikvárium, ha szerényen is, de megél. Vannak törzseladóik és törzsvásárlóik, mert nem igaz az a feltételezés, hogy manapság nem olvasnak az emberek. Érkeznek nagyobb „szállítmányok” is, amit felkínálnak eladásra, mert az illető kisebb lakásba költözik.

- Angyal Sándor -

A teljes cikk elolvasható a kelet.hu-n.